Végzetes csere (Befejezett)

🏵Tizenkettedik rész🏵

Lan Xichen pov.
Estefelé Zu Yang rémülten rontott be az osztályterembe a karjaban az ájult A—Ji–vel. Azonnal a gyengélkedőre vittük a fiút és gondosan elláttuk őt.
– Lázas és egyenlőre kómában van, de hamarosan magához tér. Valószínűleg sok stressznek volt mostanában kitéve és nagy sokk érte. — magyarazta az orvos. Jiang Cheng A–Ji mellett ült az ágyon és nedves kendővel borogatta a reszkető fiút. Zu Yang szintén nem mozdult mellőle.
— A—Feng–nek szóltak már? — kérdezte mire bólintottam, a tanítvány pedig, akit a fiunkért küldtünk pont most ért vissza.
– Klánvezető? Lan Tairong úrfi nem hajlandó ide jönni, azt mondja nem érdekli.
– Nem érdekli mi van a legjobb baratjával? Na majd adok én neki! – pattant fel A–Cheng, de még állítottam őt.
– Drágám! Majd én beszélek vele, most A—Ji a fontos, ne tegyük ki őt mégtöbb stressznek! – mondtam, mire bólintott egyet és visszaült az ágyra.
— Értesítenem kell A–Ji apját az állapota felől! Tudod hova szokta küldeni a leveleit?
– Mindig ugyanarra a címre. Igen.
– Akkor itt várj! – mondtam és írtam egy levelet, majd átnyújtottam neki.

Fei Chu pov.
Ma reggel levelet kaptam a Gusu Lan klántól. Miért küldenek nekem levelet? Kinyitottam a tekercset es leültem olvasni:

Tisztelt Fei úr,
Sajnálattal értesítem, hogy a fia ma este súlyosan megbetegedett. Az állapota stabil és nem lesz semmi baja, de mint szülő úgy éreztem kötelességem értesíteni Önt erről. Továbbá büszke lehet rá, a fia az egyik legjobb diákunk itt és megtisztelő lenne számomra, ha megengedné, hogy a felsőbb oktatást is itt folytassa.
Őszinte tisztelettel: Zewu–Jun, a Gusu Lan klán vezetője.

Meredten bámultam a papírdarabot és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Tehát Rendong mégsem a Hong Kong–i kikötőben dolgozik kereskedőkkel, hanem átvert és Gusuban tanul! Ezért kitöröm annak a gyereknek a nyakát. Viszont nem fedhetem fel magam. Odamegyek és eljátszom a gondos apát, amúgy is kíváncsi vagyok, hogy az "én fiam" milyen lett 15 év alatt.