Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Black Rose

- Nos Mindenki! -léptem be betolva magam előtt az iroda üveges ajtaját.

- Meghoztam a segítséget. - néztem hátra magam mögé ahol a lány állt. Sötét kék szemei kikerekedtek és ijedten nézett körbe. Jogos volt... Sokan nem így képzelik el az irodát főleg azok akik benne vannak az áldott világban és hallják a terjedő híreket. Az iroda maga volt a káosz. Jobb szó nem is lehetne rá. Az itteni állapotok kautikusak voltak.

- Sakura.. Ez biztos a Fegyveres Nyomozó Iroda? Nem inkább...

- Egy elmegyógyintézet? De.. Néha én is így érzem.

- Ez nem tudom hogy most nyugtatás céljából mondtad vagy pedig csak szimplán beletörődtél már...

- Inkább a beletörődés. De nem mindig ilyen. Pont emiatt hoztalak ide. - hatalmas hangzavar és kiabálás hangja lepte el az egész emeleti helységet. Minden íróasztalon halmokban álltak a jelentések képek és papírok. Atsushi épp a padlóról mosta fel Kunikida-san kiömlött kávéját. Az ablakok nyitva voltak és az októberi hűvös szél szerte szét szórta a már így is össze vissza rendezett papírokat. Egy vastag barna kabát és egy hosszú sál volt rajtam így a csípős reggeli hideg nem nagyon zavart. Sokkal inkább a benti káosz. Az ablakokhoz léptem becsukni őket nyomomban Dorinával aki úgy döntött inkább nem mozdul el mellőlem. Nem is csodálom. Simán eltűnne a végtelen kavarodásba. Az ablakkal szemközti asztalnál Ranpo-san pihent. Lábait keresztbe tette fel az asztalára. A fa bútor körül minden tele volt csoki papírokkal és különböző édességekkel. Egyedül az ő helyén nem álltak toronyba a papír munkák. Furcsálltam a helyzetet és nem igazán tudtam eldönteni hogy kire sózhatta rá a mostani munkáját. Esetleg megette azokat is két tábla csokoládé között. Sapkája arcán pihent két karját tarkójára vezette és megbillentve székét neki támasztotta a fa vitrinnek ami az ablak mellett foglalt helyett. Túl kényelmesen elvan. Nem is tudom igazán felfogni. Ebben a  hangzavarban nem is lehet aludni. Legfőbbként nem lehet nyugodt maradni. Az ereimbe tombolt az adneralin az idegességtől és a levegőben terjengő feszültségtől.

- Reggelt Sakura-chan. Ki a kis barátnőd? - meglepetten néztem oldalra a férfi felé. Barna sapkája még mindig arcát takarta. Hogyan?

- Előbb kinéztem egy pillanatra hogy mi folyik épp onnan. - és ismét feltettem magamban a kérdést. Hogyan? Honnan tudta mire gondolok? Ez az ember talán a legbizarabb az egész irodánál.

- Reggelt Ranpo-san. Ő Dorina. Akiről a tegnapi gyűlésen beszéltem. Szabadúszó áldott és hacker.

- Ohmm... Nem emlékszem- nem csodálom. Hisz végig aludta az egész megbeszélést. - De csinoska.

- Ranpo-san! - barátnőm felé néztem aki megilletődve kissé elpirultan állt.

- Én is örülök a találkozásnak Edogawa Ranpo-san. Sokat hallottam már Önről. - mosolyodott el Dorina mire a 20as éveiben járó férfi felemelte fejét levéve a barna ruhadarabot arcáról majd rendes ülő helyzetbe helyezkedett el barátnőmet kémlelve. Szóval felkeltette a világ lustájának érdeklődését. Pedofil...

- Nekem is ez a kedvencem- mutatott az asztalon heverő édességre Dochi. - én pedig itt éreztem úgy hogy átvergődök a tömegen és felkeresem az igazgatót.

- Fukuzawa-sensei!- léptem be a kis sötétebb helységbe egy rövid kopogás után. A szoba ablakait bársonyos vörös függönyök takarták a helyiségben füstölgő illata terjengett keveredve az asztalon lévő levendula csokor és a vanília kellemes illatával. 

- Sakura..-fordult meg az eddig az ablak felé fordult férfi. Egy teás bögre volt a kezébe minek gőze lassan szállt fel és elegyedett a levegővel.