Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Dark hearts/ Dazai Osamu

Harley fiatal lány...mégis érett és van egy gyilkos aurája a kislányos külső mögött ami titokzatos és folytogató. Tisztességes távolságból követtem őt ahogy a sötétített ablakú épület bejáratához közelítettünk. Mégiscsak egy maffia tag... Egy bűnszervezet aki gyilkosokat teremt és szivesen öl. Hírek mindenhol róluk. Kegyetlen szövetkezet akik a város alvilági rétegét teremtik meg.  Amióta eltűntem a természetfeletti ügyosztály életéből nem bízok meg az emberekbe. Most mégis egy olyan kezébe adtam az összes bizalmam aki nem csak hogy idegen számomra még de maffia tag. Harley elmondása alapján ő csak nem rég került ide. Itt nőtt fel de sosem engedték a " piszkos" munka közelébe. Egy ismeretlen tag előléptetését követően került bele a maffia valódi életébe mint végrehajtó. Kisebb munkákat intéz el testvére keze alatt. Dazai-san nevét azonban a mai napig emlegetik a szervezetben viszont ő nem sokat tud. Bátyja nem szivesen mesél róla holott túl jól ismeri az általam keresett férfit.

- Azt mondta hogy életének sötét korszakáról nem hajlandó beszélni.- mondta Harley enyhe kuncogással a végén amivel kirángatott a gyanakvó gondolataim tömegéből.

Egy önműködő ajtóhoz értünk ahol a lány tenyerét egy érzékelőhöz nyomta ami kinyitotta számunkra az ajtót.Az épület nem csak kívülről volt folytogató hanem belülről is. Az ajtók nyitódásával hűvös levegő csapta meg bőrömet. Libabőrös lettem és végig futott rajtam egy nem valami kellemes bizsergés. A légkondi zúgó hangját egyből kiszúrtam az épületet kórülvevő fűtő csövek hangja közül. Ilyenkor légkondi? Megfagyok.... ránéztem az előttem lépdelő lányra aki széthúzva hosszú kabátját zsebre dugott kézzel fütyülve ment végig előttem. Nem fagy meg?! Jobban körül akartam nézni. Feltűnés nélkül. Minden falon egy egy kamera minek lencséje azonnal felénk fordult. Össze húzva dzsekimet enyhén begörnyedve vettem sietősebbre eddigi lssú lépteimet majd csatlakoztam Harley mellé.

- Ne félj Sakura..- biztatóan a karomra simított a nálam egy fél fejjel alig alacsonyabb lány. - Fázol?- kérdőn eléggé meglepve nézett fel égkék szemeivel az enyéimbe.

- Áhh én?? Dehoogy! Micsoda..badárság!- zavartan nevettem fel a mondatom végére mire csak elmosolyodott.

- Hozzá kell szokni..

- Nem mondod.- enyhe szemforgatással és egy apró mosollyal jeleztük egymásnak a téma lezárásának idejét.

Szemeim körbe körbe járkáltak a folyosóról nyíló termek sötét fából készült ajtóiról a másik oldalon lévő liftekig.
Halványan égtek bent a villanykörték. Sisteregtek és villództak. Megannyi imát elmondtam magamnak azalatt a kis idő alatt míg beértünk egy kissebb terembe. Két folyosó ágazódott el. Harley mellettem tök vidáman lépked. Én a hidegtől és a bennem lassan eluralkodó szorongató érzéstől egyre jobban remegtem.

- Mindjárt jövök Sakura! Megkeresem  onii-sant! Addig maradj itt!

- Mintha mernék innen egy lépést is tenni...

Erre a megszólalásomra halkan felkuncogott majd eltűnt az egyik sötét folyosón.
Magamba mélyedve gondolkoztam el az elkövetkezendő időkön. Ha megtalálom Dazai-sant mit mondjak neki. Mit tegyek egyáltalán? Hogy ne rontsak el semmit? Mivel lesz jobb az életem egy idegen férfi felkeresésével?A mély és bensőséges beszélgetést magammal egy hang zavarta meg. Egyenletes léptek hangja. Hirtelen felkapta fejem a hang irányába néztem mert először azt hittem Harley tért vissza... de tévedtem. Egy fekete köpenyes férfi állt velem szemben. Majd mit sem törődve velem megszakítva a pár másodperces szemkontaktusunkat indult el újra felém. Elépett mellettem. Levegőnek nézett míg én folyamatosan fekete szempárjába fúrtam tekintetem. Miért ilyen ismerős? És mi ez a gyilkos aura? Alig kapok levegőt. Alig lépett el mellettem csukva tartott szemei hirtelen kipattantak és lassan felemelve fejét szólított meg.