Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Amnesia- Feketeség

- Hogy lehettem ennyire hülye... - hangom halk és rekedtes volt. Hajam izzadtan tapadt homlokomra. Egyre csak kézfejemet bámultam. Remegtem.

- Sakura!

- Tomonak igaza van. Veszélyben vagyunk.

- Hogy kinek? Milyen veszély? - Asahi nem értett semmit. Nem csodálom. Én sem értettem mindent.

- Képes vagyok vissza szerezni az emlékeimet Asahi!

- Mégis hogy? Ez fantasztikus!

- Nem annyira az. Magamtól kell rájönnöm a dolgokra. Minden rajtam múlik és az akaratomon. Tomo... Ő mondta ezt.

- De ki az a Tomo?

- A bennem élő démon. - a fiú szemei kikerekedtek. A félelem szikrája csillant meg benne.

- Régen képes voltam irányítani és beszélni vele. A rengeteg nyugtató miatt viszont képtelen voltam fenttartani a kapcsolatot. Csak az erejét tudtam elszívni.

- Most is képes vagy rá?

- Ha akarja akkor igen. A barátom. Szövetségesek vagyunk. Más mint Akutagawa Ryonosuke.

- És miért lennénk veszélybe?

- Nézd. - mutattam fel neki kezemet ahol a jel volt látható.

- Igen?

- Ha tükrözve néznénk meg a vonalakat...

- Egy fekete rózsa jönne ki- nézett ismét szemeimbe. Ijedt volt a tekintete. Pont olyan mint az enyém. A Black Rose címere volt a kezemen. Amnesia az ellenség. Aki pusztítani akar. A belőle áradó hidegség kezdett értelmet nyerni. Mint egy sok apró részből álló kirakó minden egyes külön álló rész értelmetlen egymagában de ha kapcsolódik egy másikkal akkor teljesen más egész képet alkotnak. Az áldottak begyűjtése a terv része. Minden mozdulat az. Ha képes irányítani a legerősebbeket akkor könnyen pusztíthat.

- Mit csináljunk?

- Ti már semmit! - Asahi ismét megszólalt. De teljesen más volt. Kék szemei mintha megfagytak volna. Az erek kirajzolódtak homlokán. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt majd hátrálni kezdtem a férfitől aki összegörnyedve markolt bele szőkés tincseibe.

- Amnesia...

- Attól hogy az a hülye szörny kidob a fejedből mást még képes vagyok irányítani csitri!

- Sakura... - Asahi küzdött a nő ellen. Néha visszatért. Fájdalmai vannak. El kell tüntetnem a jelet. Lehetséges ez egyáltalán?

- Csak ha a használó meghal. - hallottam meg Tomo hangját.

- Biztos nincs más megoldás?

- Tudtommal nincs. - ismét a földön kuporgó férfira néztem.

- Asahi...

- Menekülj amíg tudsz. Fuss Saku..

- Nem foglak itt hagyni!

- De. Itt fogsz.

Könnybe lábadt a szemem. Asahi fontos nekem. Hátat fordítva neki futni kezdtem. Szemeimet összeszorítva tartottam vissza a sírást. Ha én eltűnök Asahit nem fogja kínozni miattam. Mindenképp vissza térek. A kék csíkok megjelentek bőrömön. Nagy lendületet vettem majd felugrottam egy ház tetejére. Yokohama nyugodt és békés volt nem úgy mint én.

- Tudod hogy nincs sok időt ugye?

- Igen Tomo. Ki fogja robbantani a polgárháborút. És megöli az áldottakat. Rengetegen vannak. A Maffia és az Iroda tagjain kívül szinte mindenki Amnesia hatalma alatt van.