Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Amnesia- Ki is vagy te valójában

Lihegve dőltem az izmos vállaknak. Asahi az ágy háttámlájának dőlve figyelt engem. Nem hiszem el. Újra megtettem. Lefeküdtem Asahival. Holott néha legszívesebben levágnám nemesebbek szervét és végig nézném ahogyan szenved vele. Bár kár lenne azért érte ...még mindig ugyan olyan jó. Sokat ittunk az este. Ritka alaklmak egyike. Sose nyúltam alkoholhoz. Ha igen az is csak ünnepekkor. De a mai este más volt. Egy hónapja hogy Japánba jöttem. És 3 hete hogy találkoztam azzal a bizonyos személlyel. Amnesia. Mindenki így hívja. Ha nem asszonyomnak vagy főnöknőnek. Én képtelen vagyok rá így tekinteni. Csak az ígéretem végett tartom magam ehhez az egésznek. Így nekem Amnesia maradt. Egyszer találkoztam vele. Nem féltem tőle mégis kirázott a hideg ha csak rá gondolok. Alacsony testalkat bíboros szemek. Túlságosan tekintélyt parancsoló és hideg. De tényleg erős.

Az érkezésem napján Asahi oldalához simulva sétáltam. Tényleg nem féltem. De nem voltam bizalommal a hely felé. Kezeimen már megjelentek a kékes csíkok mikor a folyosón valaki rám nézett. A mellettem sétáló csak gyengéden a kezemre simított majd összekulcsolta a sajátjával. Megborzongtam érintésére. Nem ért eddig hozzám ha én nem tettem. Az is kimerült egy egy hasba boxolásba vagy váll érintésbe. Mégis mikor a kihalt folyosón hozzám ért mintha szikrázott volna a bőrünk. Még mindig szerettem de koránt sem úgy mint régen. Ez nem változott az elmúlt napokban. Nem lennék a barátnője.

Amnesia mintha rögtön tudta volna ki is vagyok. És ez igenis aggasztott. Túl sokat tudott rólam. Yin-nek és a Pokol Angyalának hívott.

- Ne hívjon így kérem. A nevem...

- Sakura Sakunosuke. Tudom kedvesem. De így nem tekintélyt parancsolóbb mégis? - mézes mázos lágy hangon szólt. Senki se mondta volna meg hogy idősebb nálam. Rám mosolygott. Álszent.

- Nem érdekel a tekintély. Hallani szeretném a részleteket. Hogyan kapom vissza az emlékeimet?

- A többiekkel együtt egy áldott beszerzése lesz a dolgod. Ha sikerrel jársz vissza kapod az emlékeid. - jött közelebb majd hozzám ért mire kézfejem égni kezdett. Felszisszentem a fájfalomtól. Sikítani szerettem volna de nem tettem. Tartottam magam. Az égett bőrhöz kaptam amin egy fekete minta jelent meg. Egy hatalmas virág szimbólum. Furcsán volt felfestve. Nem tudtam belőle kivenni milyen virág lehet. A vonalak össze vissza voltak.

- Mi ez?

Ez kedvesem a jel amivel kapcsolatban vagy velem.

Egy hang szólalt meg a fejembe. Pont olyan hang mint az előttem állónak. De Amnesia szája végig csukva volt.

- A képességem egy része. A jelöléssel ellátott emberekkel kommunikálni tudok. Szükség helyzetben irányítani.

Igen. Mindenképpen ő az egyik legerősebb áldott akivel valaha is találkoztam. Asahi mellkasára borulva egyenletesen vettem a levegőt. Neki a mellkasán volt az absztrakt virág. A vonalak mentén kezdtem el vezetni ujjamat simogatva vele bőrét. A bor édes illatát éreztem amikor kifújta a bent tartott levegőjét.

- Ez nem jelent semmit oké? Részegek vagyunk. Nem leszek újra a barátnőd hogy megint itt hagyj amikor kedved támad hozzá.

- Sosem akartalak ott hagyni. - csókolt meg a mai éjszaka folyamán sokadjára.

Szívem megtelt melegséggel. De nem hagyhattam hogy elcsábítson. Azok a sötét kék szemek mégis nagyon hivogatóak voltak. Bár lehet csak a bennem lévő alkohol  miatt láttam sokkalta szebbnek.

- Nem megyünk többet abba a bárba.

- A Lupin jó hely. Mellesleg oda jár a célszemélyed.