Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Változások

Egyre gyorsabban haladtam a törmelékkel teli járaton... A falak megmaradt részei egymásra dőlve.. Jég páncél vette körbe őket. Mindenhol sötétség. Alig láttam és inkább az egyre jobban hidegebb levegőt követtem. A  ketté repedt vízvezetékekből  lassan szivárgott a forró víz hatalmas párát keltve ahogy a jeget lassan olvasztani kezdte. Minél hamarabb meg kell találnom Harleyt még mielőtt késő lenne és mindketten bent ragadunk. Vissza emlékezve az elmúlt időre...rengeteg minden történt. Teljesen megváltozott az életem... Új családom lett akik bárminél és bárkinél fontosabbak lettek. Soha nem gondoltam volna hogy lesz ilyen. Hogy újra kötődni fogok.
Dazai Osamu a híres öngyilkos jelölt volt maffiás lett a gondviselőm. Csatlakoztam a Fegyveres Nyomozóirodához még akkoriban "képesség nélküliként". Rengeteg ügyet oldottam meg Tanizakival és Atsushival... Segítettem Ranpo-sannak a rendőri nyomozási alatt. Na meg persze próbáltam megtanítani őt a vonatjegy használatára és az utazás szépségére. Hát..mindhiába Ranpo-san reménytelen egy személy.
Dorina csatlakozott az irodához. Titokban rengetegszer jártam a Maffiánál is hogy Harleyval lehessek. Egy maffiás lett a párom. Túl sok minden egészen rövid idő alatt.

Harley szemszögéből

Egy kis törmelékkel teli omladozó régi szobában lehetek. Szerintem az étkező lehetett... A hatalmas őrjöngés közben mindenki futni kezdett. A könyvtárból felfelé haladva hallottam meg beszéd foszlányokat. Bomba a maffia alatt. Ekkor láttam meg a folyosón Akutagawát köhögve térdelt. Körülötte vér volt. Sosem láttam még ilyennek. Felé rohanva meglepődve vettem észre hogy nem lökött el magától. Leguggolva mellé tettem kezét hátára.

- Ki kell jutnunk! - húztam fel de már késő volt. Hangos süvítés. Nem hallottam semmit és ösztönből cselekedtem. A padló alattunk repedezni kezdett majd zuhanni kezdtünk. Hangosan ordítottam. Mindent beterített a jég. Kinyitva szemem már csak az ismeretlen szobát láttam és a jégbe fagyott kőtömböket.

Romlott kaja mindenhol. Undorító..bár..bárcsak ez lenne a legnagyobb bajom. A képességemmel valamennyire sikerült kitámasztanom az összedőlt falakat. Nem tudok egyedül kijutni innen.. a lábamra egy nagyobb törmelék réteg esett mikor kijárat után néztem pár perccel ezelőtt. Hideg szelet éreztem bőrömön. Biztos van itt egy kijárat.

- Hallod! Biztos megtalálnak minket! - szóltam a nem messze tőlem eszméletlenül fekvő férfi felé. Tudtam hogy nem fog válaszolni. De egy próbát meg ér nem? Ha nem is..nyugtatásnak mindenképp jó volt. - - A maffia egyik tagjaként fel vagyok készülve a halálra! Mondjuk nem ilyen fiatalon gondoltam...- halkultam el a végére. Igyekeztem megerősíteni a jeget de alig maradt erőm hozzá. Kissé szédülök. Bárki is vagy.. Siess. Tényleg nem tudom honnan de tudtam hogy el jönnek értünk

Sakura

Harley....remélem egyben vagy még.

Nem akarok még valaki fontosat elveszíteni. Furcsa mód váltunk barátokká de azóta legjobb barátok lettünk a lányokkal. Saját múlttal de közös jelennel és jövővel. Sokban különbözünk mi hárman.

Nem is értem igazán mi hozhatott össze minket akik teljesen különbözünk... Dorinának mindig is kevés barátja volt. Harley sosem játszott a gyerekekkel akik a környékükön laktak..mert mindenki megveti azt aki furcsa. És ha egy kisgyereknek természetfeletti képessége van az igenis furcsa. Ezt pedig kinézik maguk közül. Mondhatni ez az élet rendje. Mégha nem is a te hibád ha nem vagy normális ember.

Kicsiként csak a testvéreimmel játszottam aztán mindennek vége szakadt olyan rövid idő alatt hogy levegőt is alig tudtam venni. Teljesen egyedül maradtam. Vagyis én úgy éreztem.
Ez időben lettek Harleyék árvák
Dorinát pedig elhagyta az apukája. Mindünknek nehéz volt. Nem volt szép a múltunk amire bildogan vissza néznénk.