Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Origin/Eredet

Halk pittyegés verte fel a szoba beálló csendjét a lehúzott redőnyön keresztül is hallani lehetett a kora tavaszi eső halk kopogását és a napfény lágy sugarait ahogy a redőny aprócska nyílásain át szűrődik be a helyiségbe. Fájó szememnek nem épp kellemes ez az új évszakot hirdető fény áradat. Mélyen szívtam be az orromnak furcsa nem épp megszokott de kellemes illatot. Meleg és puha érzés végig az egész testemen. Átölel az a tipikus biztonság érzet és a jól eső bizsergés sem marad el. Rég volt már hogy rendes ágyban alhattam...

Na várjunk csak.... Hogy kerülök én egy ágyba?!Íriszeim eme ondolatom megfogalmazása után villámgyorsan pattantak ki. Megdermedten realizálni kezdtem a helyzetemet. Egy ágy...egy rendes..ágy...picit rugózni kezdtem egy ötéves kisgyerek módjára.....hmm egy kicsit túl puha ágy.
  Mi történt velem tegnap? Minden olyan sötét.. elájultam volna? Óvatosan feltápászkodva az ágyról pillanatok körbe. Egy kisebb szobában vagyok.. nincs túl sok holmi benne amiből kiderülne hogy hol vagy hogy kinél húztam a lóbőrt. Oldalra nézve egy kis digitális óra villogott. Szóval ez pittyegett az előbb.. Hunyorog a néztem a kis számlapra..oldra sandítva megraztam fejemet majd ismét visszatekintettem az órára.  Nem...biztos nem... Picit megdörzsöltem látókáimat majd mintha félnék a választól megint a számlapra néztem ahol vörös neon fényben világított az óra.

10:34?! Majdnem egy teljes napot kidőlve voltam?! Jézusom gyere le... Mii?? Elszörnyedve a látottaktól sokkolódva ültem a francia ágyon ismét rugózva. Fel...és le...

Hirtelen csörömpölést hallottam meg az ajtó másik oldaláról. Feltápászkodtam.  Ami mellesleg lehet hogy nem volt valami csúcs szuper ötlet. Ilyedten kaptam oldalamhoz. Az oldalamon és karomon lévő hosszú vágás szépen le volt kezelve és gondosan elkészített kötés volt rajta. Wow...
De azért mindig fáj. Megint hangos zajok és hosszadalmas káromkodás foszlányok ütötte meg fülemet. Lassan felkeltem kidugva lábam a takaró melege alól kissé megnyugidva könyveltem el magamban hogy a riháim még mindig rajtam vannak és mind a sajátom..megnyugtató tudat hogy egy ismeretlen nem ért a személyes zónám területére. Egy újabb hangos de mégis visszafogott kiálltás után tényleg úgy éreztem lépnem kell.. magamhoz szólítva egy asztalon lévő gyertyatartót a fa ajtó felé lépkedtem. Az ajtó felső része üvegből készült és egy torzított sötét alak sziluettje rajzolódott ki benne. Lélegzetemet visszafojtva az ajtó mellé a falhoz simultam a gyertyatartót ujjaim között szorongatva. A hangos zajok gazdája is felém tartott enygén csoszogós lépteit egyre közelebbről hallottam majd meglepetés szerűen benyitott hozzám ezzel elérve azt hogy majdnem leütöttem a kis tárggyal ami épp olyan kicsinek bizonyult mint nehéznek. Szembe állva a titokzatos "fogvatartómmal" meglepődve és nem kicsit ilyedten fújjtam ki az eddig bent tartott levegőmet.

-Úristen Dazai-san!

-Hát még ilyet... A saját lakásomba akarnak megölni.. amúgy jó reggelt Sakura-chan!

-Bocsánat Dazai-san nem volt szándékomban bántani de elég furcsa volt egy idegen helyen ébredni...
Már az is megfordult a fejembe hogy emberrablás áldozata lettem...

- Ugyan ugyan... Nincs semmi. Szívességet is tettél volna...- legyintett felém egyet fáslis kezével. Barna szemei végig csukva voltak közbe mintha csak ábrándozna a halálának percéről.

- Na mindegy. Ja és hagyd a sant! Mától velem fogsz élni egy darabig és idegesítő lenne!- aprót hőkölve ráztam meg fejemet majd kitágult pulillákkal kérdőn néztem a nálam jóval magasabb férfira akin egy bő fehér póló és egy hosszú melegítő volt fekete lábujjközi papuccsal.

-Huh?! Hogy mi van?

- Jól hallottad Sakura! Ugye milyen izgi még sosem laktam együtt senkivel már alig várom!!- mint valami kisgyerek tapsikolt párat majd boldogan felém fordulva mutatott ujjával az ajtón kívülre. - Tényleg csináltam reggelit!