Életre ítélve (bsd f.f) [BEFEJEZETT]

Az utam amit járnom kell

Napjainkban- Sakura elrablásának 6.éve

Hangos berregő fülsiketítő hang. Jelzés minden diáknak akik szenvednek hogy nincs rá szükség vége a napnak.

- Bei! - szóltam barátnőmnek intve felé. Az utolsó óránk külön terembe volt megtartva. Világ történelem. Igazán érdekesnek tartottam. Sosem tanulhattam rendes iskolában rendes diákként ezért minden új a mostani környezetembe. Megszoktam már hogy az embetek kinéznek. Mindig is furán néztek rám. Más vagyok és ezt tartom különlegesnek. Viszont a másság sokak számára nem elfogadható. Szerettem tanulni. Tanulni a múltról. Meg tudni mindent róla. Talán így akartam pótolni a saját múltam hiányát. Bár ez sem volt az igazi.

- Ne legyél olyan izgatott Saku. Rz munka ne feledd. Addig maradunk itt amíg meg figyeljük a két szép fiút akik feltehetőleg áldottak. Semmi több. Mi nem vagyunk egyetemisták.

Alexa Biersack a munkatársam és egyetlen barátnőm. Nem emlékszem nagyon sokra az elmúlt két évemből. Sötét időszakok követték egymást. Az erőm tudatában immár figyelek minden apró részletre. Ha az érzéseim irányítanak abból sosem lesz jó. Túl hevesek. Túl sok van belőlük. És túlságosan irányíthatatlanok. Miután megszabadultam a Maffiától egyedül maradtam. Otthon nélkül nincstelenül. Folyamatosan jártam az Európai partokat. A képességem pedig  átvette az irányítást az életem felett. Nem én irányítottam hanem ő engem. Nem éreztem semmit csak a végtelen ürességet és magányt. Egyetlen mondat ismétlődött a fejemben.

Védd meg a családodat védd meg akik fontosak számodra.

Nem tudtam miért vagy honnan ilyen ismerős ez a mondat de tudtam hogy nekem szánták és hogy jól cselekedtem. Majd az ürességet és a végtelen fehérséget felváltották a színek. Piros és kék színek amik három rendőr autóhoz tartoztak. Vissza tért az irányítás az én kezembe de nem tudtam mégis hogyan kerülhettem oda ahová kerültem. Féltem és nem voltam képes bízni az emberekbe akik körül vettek. Elvittek egy ismetetlen országba ami mint később kiderült Anglia volt. Itt találkoztam a Világkörüli Áldottügy Bizottsággal és annak igazgatójával aki elmesélt mindent amire kíváncsi voltam akkor. A Black Rose- nak több szervezete volt világszerte amit a VÁD vezetésével a főnök kezdett felszámolni. Ekkor hallott rólam és arról hogy megtettem azt amit ő akart. Viszont ezek után nem találtak rám nagyon sokáig. A VÁD maga mellé fogadott és azóta nekik dolgozom. Itt ismertem meg Alexat is akit a Német országi yakuzától mentettek ki. De ő más volt mint én. Nem érdekelte a múlt. Meggyőződése hogy csak fájdalmat adnának és beletörődött.

- Nem értem hogy téged hogy nem érdekel a múlt. A saját múltad Bie!

- Érdekelt. De mint mondtam már.. Ebbe bele kell törődnünk. 21 évesek vagyunk. Élni kéne az életet tovább nem pedig leragadni holmi múltnál.

- De ez nem holmi múlt! Hanem a múlt! És vannak róla foszlányok amik néha néha megjelennek. Mintha az emlékeimet elzárták volna de vannak köztük olyan rabok akik kijutottak!

- Túl sok könyvet olvasol.

- Túl sokat fiúzol és melózol.

- Követendő példa. Tedd te is ezt. Férjhez akarok már menni. És buknak rám a pasik.

- Csak a tetkóidra.

- A tetkók menők.

- És károsak.. - Alexa ugyan úgy képesség használó mint én. A tetoválásai a forrása. Képessége az idézés. Minden tetoválás jelent valamit. Nem csupán egy szimbólum a bőrén. A szimbólum jelentése a fegyvere. Elő tudja idézni bármit is varrat magára. Mintha a testén rengeteg sok zárható kis fiók lenne. Hasznos egy áldott erő. Ha nem is a munkára Alexa hódításaiban biztos nagy siker.