Krampusz

A barlang - MIKULÁS

Krampusz továbbra is elveszetten álldogált a barlang közepén. Mikulás érezte, hogy utálja az egész helyet.

– Ha esetleg szeretnél beszerezni pár új bútort, ruhát vagy bármit, tedd meg nyugodtan. A manók bevezették az emailben rendelést is, és nagyon megbízhatóak, ráadásul nem fecsegik ki a titkokat sem.

Krampusz összevonta a szemöldökét. Mikulás egy pillanatra megrettent, de elég volt újra Krampusz szemébe néznie, mert annak mélyén olyan riadalom örvénylett, hogy azonnal megsajnálta.

Miután elköszöntek, Mikulás átsétált a jeges hóval borított mezőn. Az ő háza egy fenyőfasor szélén állt, Krampuszétól tisztes messzeségben, de azért elérhető távolságra, ha mégis történne valami. Körülöttük pedig rengeteg utca, telistele manókkal, varázslényekkel, akiknek zsivaját és jelenlétét Mikulás mindennél jobban szerette. Milyen unalmas lett volna a világ nélkülük.

Mikulás aztán az elkövetkezendő napokban az ablakon ki-kilesve látta, ahogyan sorra érkeznek Krampusz házához a bútorszállítmányok. Egyre kíváncsibbá vált, vajon mit rendel ennyit a társa.