Krampusz

Mindenre van megoldás - MIKULÁS

Mikulás azon kapta magát, hogy nem bír lefeküdni addig, amíg meg nem tudja, mi történt Krampusszal. Remélte, hogy az öreg krampusz a fia után megy. Krampusz biztosan megbocsájtana neki, Mikulás látta a szemében.

Már régen lement a nap, és Krampusz házának ablakai ontották magukból az aranysárga fényt. Mikulás odasettenkedett, majd bekémlelt az ablakon.

Krampusz és az apja a díványon ültek, bekuckózva a takaróba, kezükben bögre, ölükben tálon mézeskalács, és közben beszélgettek.

Mikulás mosolyogva megfordult, hogy hazafelé vegye az irányt. A Krampusz és az ő házát elválasztó mező közepén járt, amikor ezüstszínű csillogást vett észre, ami a falu széléről, a játékkészítő terem felől érkezett.

Mikulás megszaporázta a lépteit. Aggodalma nőttön nőtt, főleg, amikor meglátta a játékkészítő terem ablakából felszálló fekete füstöt. Amikor berontott, Aladárt találta a játékkészítő gép mellett, kezében csavarhúzó, mellette szerszámoskészlet.

Mikulás azt gondolhatta volna, hogy Aladár szabotálni akarja a munkát, mert már többszáz éve vezette a manókat, így Mikulásnak hosszú napjai teltek el azzal, hogy Aladárnak kutatási anyagokat vitt és az egészséges étkezés, vagy a mikroműanyagok káros hatásáról tartott előadást. És Aladár így is nehezen adta be a derekát. De Mikulás tudta, egyetlen manó sem tenné tönkre a játékkészítő gépet.

– Mi történt? – lépett mellé Mikulás.

– Elromlott – sóhajtotta Aladár. – Meg akartam javítani, de nem sikerült.

– Használhatjuk a régi gépet, kicsit megtámogatjuk mágiával.

Aladár felsóhajtott.

– Késik a mandarinszállítmány, viharba került a repülőgép.

– Majd viszünk más gyümölcsöt.

Aladár bólintott, és elpakolta a csavarhúzót a többi szerszám közé. Mikulás kedvét semmi nem ronthatta el. Elég volt arra gondolnia, hogy Krampusz kibékült az apjával. Ha meg még az is az eszébe jutott, milyen édes volt az a hajnali csók, Mikulásnak dudorászni lett volna kedve.