Palást - MIKULÁS

157 24 24
                                    

A kandallóban lobogott a tűz, a rózsaszín plüss szőnyeg alattuk majdnem olyan kényelmes volt, mint Krampusz díványa.

– Ez irtó puha – sóhajtotta Krampusz, és végigsimított Mikulás palástján, amit takarónak használtak.

Mikulás csak hümmentett és Krampuszt nézte a táncoló tűz fényében.

– Van egy ünneprontó kérdésem – ült fel Krampusz és a palást lehullott meztelen válláról. Lenézett a mellette fekvő Mikulásra.

– Mondd csak.

– Mihez kezdünk a fiúörökös kérdésével?

– Mire gondolsz? – ráncolta a homlokát Mikulás.

– A krampuszság fiúágon öröklődik. Elő kell majd egyszer rukkolnom egy örökössel.

Mikulás szintén felült, de csak hogy átkarolja Krampusz vállát, és visszahúzza a palást puhaságába.

– Még van negyvenkilenc évünk kitalálni – sóhajtotta Krampusz ajkára.

– Igaz. Most van fontosabb dolgunk is – kuncogott Krampusz és a fejükre húzta a palástot.

Köszönöm, hogy Krampusszal és Mikulással tartottatok ez alatt a huszonöt nap alatt! 😘🎅
Nagyon köszönöm a-b-e-i-l-l-e fantasztikus bétázását is. ❤
🎄 Boldog karácsonyt! 🎄

KrampuszDonde viven las historias. Descúbrelo ahora