Krampusz

Misi I. - MIKULÁS

Mikulás már Olivér szobájában is ezt tervezte, de ott nem sikerült végrehajtania. Most viszont elhatározta magát, így magabiztosan szólalt meg.

- Szeretném, ha teljesen egyedül beszélnél vele. Én kint maradok.

Krampusz döbbenten bámult rá.

- És ha a szülei érszrevesznek? Én nem tudok láthatatlan lenni.

- Majd figyelem őket az ablakból. Ha gond van, azonnal ott leszek.

Krampusz az orrát dörgölve gondolkozott. Lassú, komótos mozdulatai közben Mikulás arcán pihent sötét tekintete.

- Előbb hadd nézzem meg a varázsgömbödben Misit.

Mikulás bólintott, és előszedte a zsebéből a gömböt. A kert fényét ezüstös csillogásba vonta a működésbe lépő varázsgömb.

Az első képen a tíz éves kisfiú összegömbölyödve ült a kanapén. Az anyja a konyhában mosogatott, az apja pedig a kanapé másik szélén ülve vitatkozott a tévével. Aztán Misire nézett, és megszólalt: Te semmirekellő, elfajzott korcs.

- Ez eddig nem volt itt - nézett Mikulás Krampuszra. - Legutóbb csupa jó emléket láttam. Misi ügyes volt az iskolában, az anyukájával boldogan beszélgetett és a cicájával játszott. Az apja szóba sem került.

- Talán valami történt az elmúlt pár napban - mondta Krampusz, aztán határozott léptekkel megindult Misi háza felé, de Mikulás utána ugrott, és elkapta a karját.

- Mégsem kellene bemenned oda egyedül.

- De szeretnék. - Krampusz hangjából határozottság áradt. Mikulást ez annyira letaglózta, hogy bólintott. Krampusz besurrant az ajtón, Mikulás pedig az ablakhoz nyomta az orrát, hogy figyelje, mi történik odabent.