Krampusz

Az ünnepség - MIKULÁS

Mikulás imádta a december elseji munkanyitó partit. A manók általában három korty forraltbortól is éteri állapotba kerültek, aminek köszönhetően vagy vékony fejhangon daloltak, vagy vadul ropták a táncot. Persze voltak, akik józanok maradtak, ők válogatták a karácsonyi zenéket, csettintgettek, hogy mindent befedjen a hó, és színes gömböket varázsoltak a fenyőkre.

Mikulás kézen fogta Krampuszt, és berángatta ebbe a zúgó, éneklő, bortól vagy mágiától megrészegült tömegbe, és csak nevetett és nevetett, majd beállt a manók közé körtáncot járni.

Percekkel később, amikor hátrapillantott, és Krampuszt nem látta sehol, kislisszolt a sorból. Szerencsére a manók észre sem vették, így Krampusz keresésére indulhatott. Nem kellett sokat sétálnia, társa egy közeli fenyő mellett toporgott és az egyik üveggömböt bökdöste a mutatóujjával. Mikulás elszégyellte magát, amikor meglátta az elveszettséget a szemében.

– Sajnálom. Kérlek ne haragudj, Krampusz. Megszédített a mulatság ereje.

– Semmi baj – nyögte Krampusz. Mikulás gyorsan lehúzta a feltűrt ingujját, hogy minél kevesebb szőrtelen bőrfelületet lásson.

– Nem akarsz táncolni?

Krampusz megrázta a fejét.

– Kérsz enni vagy inni?

Újabb fejrázást kapott válaszul.

– Láttad már a falut? Szívesen körbevezetlek – ajánlkozott Mikulás, mire Krampusz végre bólintott.

Boldog Mikulást mindenkinek! 😘🎅