Krampusz

A felelős - MIKULÁS

– Hát ez nem ment jól – sóhajtott Amanda.

– Megtennéd, hogy kettesben hagysz minket? – fordult felé Mikulás.

– Persze. Krampusz átkát egyébként el lehet távolítani. Ha mind a ketten hajlandóak lesznek két percet eltölteni egymás társaságában, csak el kell ismételni az átok szavait.

Mikulás bólintott, mire Amanda kisietett az ajtón. Az öreg krampusz még mindig összegörnyedve ült a kanapén.

– Nézze... – ült le mellé Mikulás.

– Nem kell mondanod semmit. Óriásit hibáztam, a fiamnak igaza van.

Mikulás mélyet sóhajtott. Furcsa volt a félelmetes, komoly öreg krampuszt a kanapén ülve, megrogyott vállal látni. Mikulás nem bírta a csendet.

– Krampusz mérges. Teszem hozzá, joggal. Csakhogy ő nem tudja, hogy mindent, amit csinált, az őszinte szeretet motivált.

Az öreg krampusz Mikulásra nézett.

– És te tudod?

– Mikulás dolog. Az elődömnek nem volt ilyen képessége?

– Nem tudom, ritkán beszéltünk.

Mikulás felsóhajtott.

– Krampusz úgy jó, ahogy van. Elhiheti, normális krampusz vált belőle és tökéletesen helyt áll a munkájában.

– Még nem volt terepen, majd akkor meglátod, hogy ha... – rázta a fejét az öreg krampusz, de Mikulás közbevágott:

– Volt terepen. Tegnap éjjel fel kellett keresnünk hat kisgyereket, akiket rossznak jelzett a lista...

Mikulás mesélni kezdett. Elmondta az elején félénk, később erőre kapó Krampusz történetét. Emma puszijánál az öreg krampusz tátott szájjal bámult. És amikor Misi került sorra, Mikulás látta a kavargó érzelmeit a szemében, az önvádat és a sajnálatot.

– Nem, maga nem volt annyira rossz, mint Misi apja.

– Sosem emeltem rá kezet, de...

– Szerette és szereti. Csak rossz eszközöket választott. Hibázott, ez bárkivel előfordulhat. Krampusz is meg fogja ezt érteni előbb-utóbb.

Mikulás megpaskolta az öreg krampusz vállát, aki riadtan húzódott el, de Mikulást nem zavartatta magát, inkább folytatta.

– Na és akkor Krampusz megmérgesedett, olyan sebbel-lobbal csörtetett végig a házon Misi apjához, hogy beleremegett az összes ablak és...