– Azt hiszem, jól éreznéd magad a házamban – mondta Mikulás –, csak ott rózsaszín helyett piros plüss minden, meg gesztenyebarna fa.
Krampusz megkövülten állt, és Mikulásra bámult, aki otthonos mozdulattal csukta be maga után az ajtót, aztán lehúzta a csizmáját, és a sarokba állította.
Krampusz megzavarodott. Arra számított, Mikulás kineveti, vagy haragra gerjed, esetleg kigúnyolja, elvégre az apja ezeket szokta vele csinálni. De Mikulás úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, fogta magát, és leült a plüss díványra, majd előszedett egy vastag papírtekercset a zsebéből.
– Beszéltem Aladárral – kezdte komoly hangon.
– Aladárral?
– A manók vezére.
– Ja, persze – nyögte Krampusz elveszetten. Ő meg sem kérdezte a futármanók nevét, de a másikét sem, aki rózsaszínre változtatta a háza falait. Egy vezérmanó biztos nem csinálna ilyet, ugye? Akkor ki lehet az az Aladár?
Krampuszt gyomorszájon vágta a tény, hogy mennyire alkalmatlan erre a munkára. Semmiről sem tudott semmit. Ezt pedig hamarosan Mikulás is látni fogja. Talán elküldik, talán az apja végre kitagadja, hiszen azt mondta, ez az utolsó esélye, és akkor elbujdoshat egyes egyedül.
أنت تقرأ
Krampusz
عاطفيةKrampusz egész életében az ijesztgetésre készült, mégis legbelül puha, mint a plüss. Vajon hogy fog ő így gyerekeket zsákba dugni és virgáccsal elnáspángolni? Adventi naptár, amely december elseje és karácsony között íródik. Napi két kis nyúlfarknyi...
