Krampusz

Átokírtás - KRAMPUSZ

Krampusz az apja mellett állt a nappaliban, aki zavarában a zekéjét igazgatta a vállán.

– Apa, csak csináld.

Krampusz elszántan az apja szemébe nézett, aki bólintott, majd kezét Krampusz fejére tette és értelmetlen szavakat kezdett motyogni.

Krampusz kezdetben nem érzett semmit, de ahogy sokasodtak a mondatok, mintha egy kis kamra nyílt volna a bensőjében, ahol egyre több lett a hely, amibe forró melegség csordogált. Mire az apja végzett, Krampusz csordultig telt mágiával.

– Hű, ez nagyon furcsa érzés.

– Rosszul vagy? – fogta meg az apja a karját.

Krampusz megrázta a fejét.

– Csak meleg.

Kótyagosak érezte magát, így leült a kanapéra. Az apja csatlakozott hozzá, de Krampusz még mindig nem szokta meg a látványt, furcsa volt, hogy rózsaszín öleli körbe az apja alakját.

– Ez jó hosszú ige volt – mondta Krampusz.

– Három napig tanultam.

Krampusz torkába gombóc nőtt.

– Hogyhogy emlékeztél rá?

– Sosem felejteném el azokat a szavakat, amikkel visszaadhatom a mágiádat – hajtotta le a fejét Krampusz apja. – Még mindig sajnálom, hogy...

– Ne kezd újra, Apa – rázta a fejét Krampusz, és megpaskolta az apja kezét. – Inkább kipróbálom.

Habár semmilyen képzést nem kapott, elégszer látta a manókat és Mikulást csettinteni, így csak arra gondolt, amit szeretne, majd a hüvelyk és középső ujjával csettintett egy nagyot.