L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

1.Rész

Éppen az ablaküvegre tapadt esőcseppeken át bámultam a borús, szürke eget, amikor a kezemben lévő telefonomra értesítés érkezett. Az időjárásappom volt, a közelgő viharra figyelmeztetett, ezzel egy időben pedig odakintről, a folyosó irányából óriási ütközés hangja szűrődött be. Mindhárman felnéztünk a telefonunkból, és érdeklődve fordultunk az ajtó felé. Az asztala mögött ülő titkárnő is megemelkedett kissé, mintha csak nem tudná eldönteni, hogy kimenjen-e megnézni, mi történt, vagy maradjon, aztán inkább visszahuppant a székére, mert az ajtó kinyílt, és belépett rajta a negyedik diák, aki e-mailt kapott Kocsistól.
Hát, ha valakit, akkor őt tényleg nem kellett bemutatni senkinek, mindenki jól ismerte. A hírét legalábbis. Fehér Rajmund, 11. b.
Kapucnis hoodie-t, farmert és Air Jordant viselt, amiről lehajolva próbálta leporolni a koszt, miközben megállt az íróasztal előtt.
- Mi történt veled? - kérdezte tőle hunyorogva a titkárnő.
- Nem vettem észre a takarítónő hülye kocsiját a folyosón. Átestem rajta - magyarázta, ezúttal a tenyerét ellenőrizve.
- Értem - dünnyögte a titkárnő úgy, mint aki hiszi is meg nem is, aztán inkább ráhagyta. - Rajmund, ülj le a többiekhez, amíg Kocsis igazgató be nem hív benneteket - tette hozzá.
A többiek kifejezést hallva Rajmund észrevette, hogy nincs egyedül, majd felénk fordulva végigmért minket.
- Mi ez, Kocsis öngyilkos osztaga? - kérdezte röhögve, és odalépve a széksorhoz kezetfogott Dominikkal, Vivinek és nekem pedig köszönt, majd levágta magát a negyedik székre, elolvasta a falon lévő kiírást, majd gondolkodás nélkül elővette a telefonját, és nyomkodni kezdte.

❤️😘