L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

34.Rész

- Szép volt, lányok, és nagyon-nagyon bátrak voltatok! - biccentett Tahi elismerően, amikor befejeztük a fotózkodást. - Mondjuk, amikor a folyosón két irányba indultatok, akkor megállt bennünk az ütő, de Vivi jól tudta, hogy merre kell menni - tette hozzá, mire összezavarodva néztünk össze Vivivel, és kérdőn megráztuk a fejünket.
- Ezt... honnan tudja? - kérdeztük.
- A kamerák - felelte Dominik.
- Milyen kamerák? - kérdeztük egyszerre.
- Nem vettétek észre a kamerákat?
- Voltak kamerák??? - lepődtünk meg egyre jobban.
- Persze. Végig, minden helyiségben és a folyosón is, onnan figyeltek benneteket a szervezők, meg mi is, merthogy streamelték nekünk élőben...
- Neee! - ámultunk el Vivivel.
- De, tényleg.
- Végig láttátok? Amit műveltünk a házban? - röhögtem fel a szám elé kapva a kezem.
- Minden pillanatát, Major, onnantól kezdve, hogy valamiért nekicsapódtatok a bejárati ajtónak, egészen odáig, hogy kiléptetek...
- Az... - nevetett fel Vivi. - Az azért volt az elején, hogy úgy értünk oda, mert megijedtünk a para kúttól - mesélte.
- Gondoltuk, hogy valami megijesztett benneteket - bólogatott Dominik.
- Úristen, és végig lehetett hallani a sikítást? - fintorogtam kelletlenül.
- Nem, hangtalan volt a felvétel - rázta meg a fejét Tahi.
- Viszont életem screenshotjait csináltam közben, zseniális - röhögött Rajmund.
- Ne már - néztem rá tettetett sértettséggel. - Mi odabent az életünket kockáztattuk, te meg screenshotolgatsz? Komolyan? - tartottam vissza a nevetésemet.

❤️😘