L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

25.Rész

- Hát ennyi. Ez lenne Major Sára rövid és tragikus története - sóhajtottam, mire Rajmund halkan elnevette magát. - Az öcsém, és Kocsis után már te is tudod, hogy mi történt pontosan.
- Kösz, hogy megosztottad velem - nézett a szemembe, mire mosolyogva bólintottam, aztán elgondolkodtam.
- És te?
- Mi van velem? - kérdezett vissza meglepetten.
- Mi a te történeted?
- Semmi. Minden igaz, amit hallottál rólam, és az én esetemben minden úgy is volt, ahogy hallottál róla.
- Az nem lehet - tátottam el a számat, miközben az agyamban ezerrel cikáztak a híres Fehér Rajmund-sztorik.
- Hidd el, Major, mind igaz - erősködött mosolyogva, én pedig tovább gondolkodtam, folyamatosan nevetve.

Miután a tálcáinkkal elfoglaltuk a helyünket, ebédelni kezdtünk, és miközben a villámra tekertem a milánói spagettit, elgondolkodva néztem Rajmundra.
- Tizenegy szaktanári tizedikben?
- Igaz - vágta rá rögtön, meg sem kérdezve, hogy miről beszélek. Tudta, hogy még mindig azon agyalok, amit mondott.
- Miről van szó? - érdeklődött Vivi, mire Dominik is csendben szemlélődött.
- Rajmund azt állítja, minden igaz, amit róla mondanak - mondtam úgy, mint aki nem hiszi.
- Ja, az tuti - legyintett Vivi.
- Egészen biztos - biccentett Dominik is, és a villájával félbevágott egy fél fasírtgolyót.
- Az nem létezik - ingattam a fejem. - Képes voltál bezárni a szertárba Margó tanárnőt? - tátottam el a számat, amikor eszembe jutott, hogy ezt is beszélték.
- Ez így technikailag nem helyes - köszörülte meg a torkát Rajmund, miközben szórakozottan néztük. - A huzat csapta be az ajtót.
- És mi okozta a huzatot? - kérdeztem gyanakvón.
- Én - felelte egyértelműen, mire hangosan felnevettem. - Mentségemre legyen mondva - tette fel a kezét védekezőn -, mielőtt valami szörnyetegnek lennék beállítva... Azt nem tudtam, hogy beragad az ajtó, szóval tűzoltókra én sem számítottam - mesélte, mire megállás nélkül nevettünk.
- Gólyatábor-balhé? - tettem fel a keresztkérdést.
- Az tényleg megtörtént, közösen ment az osztályunk - erősítette meg Dominik.
- A pizza-sztori? - néztem Rajmundra.
- Igaz - közölte szórakozottan.
- Te jó ég, hogy lehet, hogy nem rúgtak még ki? - kérdeztem csodálkozva.
- Hát látod, Major, szerencsés vagyok - dőlt hátra a székén magabiztosan.

❤️😘