L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

26.Rész

- Mi van, Major, nem állsz be? - szólt hirtelen Rajmund, mire elszakítottam a tekintetem a felvételről, és a szemébe néztem. - A többieket olyan könnyen elverem, egy kis kihívás jól jönne - tette hozzá kiosztva a kártyákat.
- Te akartad - fogadtam el azonnal a kihívást, és felvettem az első lapot amit dobott. - Uhh - néztem meg a kártyát. - Nem akarsz újra osztani? - kérdeztem, tettetve, hogy jó lapon van, mire Rajmund megállt a mozdulatban, és gyanakodva kezdett méregetni.
- Blöffölsz, Major, valami béna lapot kaptál - húzta össze a szemét.
- Vagy... - mondtam. - Vagy egy plusz négyest kaptam rögtön - próbálkoztam a sima piros kettessel a kezemben, mire Rajmund ingatni kezdte a fejét, hogy nem érdekli, és folytatta, de egyetlen lap leosztása után, amit Dominik elé dobott le, Rajmund újra rám nézett.
- Mit kaptál?
- Nem mondom meg - nevettem fel, és a mellkasomhoz szorítottam a lapot.
- Mutasd - kérte.
- Nem! Miért tenném? - nevettem megállás nélkül.
- Mert tudom, hogy kamuzol - erősködött.
- Akkor kamuzom - vontam meg a vállamat, mire Rajmund újra egyesével osztotta szét a kártyákat. - Vagy igazat mondtam - tettem hozzá.
- Húsz másodperc múlva a kezemben lesz a kártyalapod - közölte halálosan komolyan.
- Csak próbáld meg - vágtam rá kissé elhamarkodottan, mert a következő pillanatban Rajmund az egész, kézben lévő paklit ledobta az asztalra, amire a többiek felháborodottan röhögve tárták szét a karjukat, jelezve, hogy éppen játszottak volna, de Rajmund figyelmen kívül hagyta, és odalépett hozzám.
Nevetve felsikoltottam a kanapén ülve, és védekezőn magam elé húztam a térdeimet, miközben a kezemet a hátam mögé rejtettem a kártyalappal együtt. Rajmund rám hajolva ügyet sem vetett arra, hogy próbálom távol tartani magamtól, és egy ölelő mozdulattal egyszerűen megpróbált benyúlni a hátam mögé, de nem sikerült neki, mert olyan erősen nyomtam magam a kanapénak, amennyire csak tudtam. Ezt azonban viszonylag hamar megunta, és hirtelen belenyúlt az oldalamba a csípőm és a bordáim között, ami egyszerre csikizettt és ugrasztott ki a helyemről olyannyira, hogy röhögve felkiáltottam, és reflexből kirántottam magam mögül a karomat. Rajmund egy laza mozdulattal elégedetten vette ki az ujjaim közöl a kártyalapot, és szórakozott mosollyal huppant le mellém, aztán maga elé feltartva nézegette, miközben én még mindig fájdalmasan röhögtem attól, ahogy belém bökött.
- Látod, Major, mondtam, hogy odaadod - nézegette a kártyát elégedetten.
- Nem adtam oda - nevettem az oldalamat fogva.
- Dehogynem - pillantott rám. - És ahogy sejtettem. Béna lap - sóhajtotta.
- Jó, nyertél - ismertem be. - De ezt ne csináld többet - dörzsöltem meg az oldalamat a pulcsimon keresztül.
- Ne?
- Ne - kértem.
- Mit, ezt? - nyújt felém, mire hangosan felnevettem, és a levegőben elkaptam a karját.
- Igen, ezt.
- Miért, fájt?
- Nem, csak rossz volt - feleltem.
- De nevettél - emlékeztetett.
- Nem akartam - fojtottam el újra a nevetésemet.
- Aha... - méregetett Rajmund mellettem ülve. - Jó, nem csinálom többet.
- Köszi - bólogattam, mire Rajmund elgondolkodott.
- Csak hogy tisztázzuk, ezt ne csináljam többet? - kérdezte, és megint belenyúlt az oldalamba, amitől akkorát üvöltöttem nevetve, hogy az ajtóban tabletező szervező felénk nézett, és a dartsozók is felénk fordultak, hogy mi történik.
- Hülye! - röhögtem Rajmund vállába fúrva az arcomat, aztán félig nevetve, félig mérgesen emeltem fel a fejem, és a szemébe néztem azzal a szándékkal, hogy haragos arcot vágok, de végül újra elnevettem magam, és megpróbáltam visszabökni, mire Rajmund lazán mosolyogva lefogta a kezem.
- Na jó, ezzel ellesznek egy darabig, játsszunk - közölte Vivi visszatartott mosollyal, és osztani kezdett.
Amikor mindenki felvette a kártyalapjait, Rajmund elengedett, és s sajátjait felvéve legyező alakba rendezte a kezében. Ezek után én is normális ülő pozícióba kaszálódtam, és felvettem a saját lapjaimat.
- Te kezdesz, Sára - szólt Dominik.
- Ó, tényleg? - vigyorodtam el. - Akkor tessék Rajmund, indítsunk azzal, hogy kimaradsz - dobtam le a kártyalapot.
- Jól van, Major, de nem arra megy a kör - vágta rá, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Mi? - kérdeztem zavartan, miközben a másik oldalamon Andi fapofával nézett maga elé. Merthogy utánam ő következett, és ezek szerint rögtön ki is maradt.
- Basszus, bocsi - kaptam a szám elé a kezem nevetve.
- Semmi baj - ingatta a fejét. - Ha egy szituációval kellene jellemeznem az életem, akkor ez lenne az - közölte, a megjegyzésére pedig többen felnevettünk.

❤️😘