L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

31.Rész

- Gyere, Major, mert lemaradsz - szólt rám Rajmund a kezét nyújtva, mire visszatettem mindent a borítékba, zsebre gyűrtem, és mosolyogva megfogtam Rajmund kezét, hagyva, hogy felhúzzon.
A kilátó oldalához lépve Rajmund maga elé engedett, és miközben én a szélébe kapaszkodva néztem a végtelen róna mögött lenyugvó napot, addig Rajmund mögöttem állva fél karjával előrenyúlt, felemelte előttem a telefonját, és beindította a felvételt.
- Nem zavarok így...? - suttogta a fülembe a hátam mögül, amitől a nyakamon végigszaladt a hideg, és a fejemet ingatva igyekeztem normális választ adni.
- Nem, de ne fogjam én? - ajánlottam fel, hogy átveszem a telefonját, ha úgy esetleg kényelmesebb neki.
- Nem, kösz, jó így - felelte halkan, előttem tartva a telefont, aminek a kijelzőjén pörgött a felvétel másodpercszámlálója, én pedig nagyon koncentráltam, hogy ne vigyorogjak megállás nélkül, vagy legalábbis ne látványosan, a horizonton lenyugvó napot nézve.
- Hát ez bámulatos volt - lökte el magát Vivi a korláttól, és rágózva pillantott felénk, pont mikor kitértem Rajmund elől oldalra.
- Tényleg az volt - értettem egyet, Vivi pedig elfojtott mosollyal nyugtázott valamit, aztán a lépcső felé indult. - Menjünk vacsorázni.

❤️😘