L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

19.Rész

- Rajmund! - kiáltottam a fejemet forgatva.
- Mi a gond? - lépett oda hozzánk Róbert azonnal.
- Semmi - feleltem a nyakamat behúzva. A főszervező rögtön átlátott rajtam, és összehúzott szemmel, gyanakvón fordult körbe. - Hol a csapattársad? - kérdezte.
- Öhm - kezdtem, miközben egy kisbusz megállt előttünk, és Andi Zéténnyel együtt beszállt. Az ajtót becsapva a jármű kikanyarodott a parkolóból, és az utolsó kisbusz gurult be elénk. Amibe he kellett volna szállnunk. Csakhogy Rajmund nem volt sehol
- Hol van? - kérdezte idegesen Róbert.
- Nem tudom, biztosan a mosdóba ment... - improvizáltam.
- Mosdóba, mi? - kérdezte a strand irányába meredve, mire én is odafordultam, és elfojtottamba röhögésemet. Rajmund kél lángossal sétált felénk olyan lazasággal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Mégis mit képzelsz, hol voltál? - kérdezte Róbert, amikor Rajmund odaért hozzánk.
- Lángosért - felelte egyszerűen, és az egyiket felém nyújtotta. - Sajtos-tejfölöst mondtál, ugye, Major?
- Aha - bólintottam visszatartott nevetéssel, és átvettem.
- Tilos elmenni a feladatok előtt, alatt, és után! - kiáltott rá Róbert mérgesen.
- Elnézést, nem tudtam - vonta meg a vállát Rajmund, és már készült beleharapni a lángosba, amikor a levegőben megállt a mozdulattal, és kérdőn Róbertre nézett. - Kér?
Róbert bosszúsan megrázta a fejét, és kinyitotta a kisbusz ajtaját.
- Na szálljatok be - közölte, mi pedig a fejünket behúzva léptünk be a kisbusz terébe.
A főszervező becsapta mögöttünk az ajtót, és elsietett egy másik járműhöz, ami a szervezőket szállította, majd mi is elindultunk, de ahogy a sofőr a visszapillantóba nézve észrevett minket, satuféket nyomott, és mérgesen hátrafordult.
- Nem, nem, nem! Már a vizes ruhára is mondtam, hogy nem örülök, de hogy lángos? Na azt már nem! Szálljatok ki vele - közölte, mire Rajmunddal meglepetten néztünk rá. - Kifelé a lángossal! - ismételte meg, mi pedig szófogadóan kimásztunk a kisbuszból, a következő pillanatban pedig a járdapadkán ülve találtam magam Rajmund mellett, és mindketten némacsendben ettük a lángosunkat, miközben az előttünk parkoló kisbusz oldalának dőlve mérgesen figyelt minket a sofőr.
- Szóval... - gondolkodtam el, miközben nagyot haraptam a félbehajtott lángosomból - ezért mondják, hogy zűrös vagy - pillantottam rá, Rajmund pedig, aki mellettem ülve ette a lángosát, feldobódva nézett rám.
- Ezt mondják?
- Ezt is - helyesbítettem, Rajmund pedig hangosan felnevetett, aztán megtörölte a száját.
- Befejeztétek végre? - kérdezte a sofőr megunva a várakozást.
- Igen - felelte Rajmund, és feltápászkodva a padkáról elsétált.
- Most meg hová mész? - kiáltott utána a sofőr.
- Kidobom a szemetet - mutatta fel az összegyűrt, zsírfoltos papírt, amin a lángost adták, én pedig visszatartott nevetéssel figyeltem, ahogyan lazán beledobja a kukába, és ráérősen visszasétál.

❤️😘