L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

27.Rész

- Szia, Sára - szólt hirtelen egy hang a kilátó tetejéről, mire ijedten ugrottam egyet hátra. - Bocs, nem akartalak megijeszteni - tette hozzá Dominik, aki a faépület tetejéről nézett le rám.
- Már mindegy - nevettem zavartan még mindig a mellkasomra szorított tenyérrel, aztán amikor újra normalizálódott a pulzusom, kérdőn pillantottam fel. - Te mit csinálsz itt ilyen korán?
- Amit te - vonogatta a vállát.
- Átmentél a főépületbe az uszodai öltöző tükréhez kényelmesen és nyugodtan kifesteni magad? - kérdeztem vidáman.
- Vagy nem azt, amit te - gondolta át, én pedig hangosan felnevettem. - Igazából kijöttem megnézni a napkeltét - ismerte be.
- Hogyhogy? - indultam fel a lépcsőn hozzá, Dominik pedig a kilátó tetején állva várt rám, és az utolsó fokoknál felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen. - Köszi - fogadtam el, aztán felérve újra megkérdeztem. - Szóval hogyhogy napkeltét néztél?
- Azt olvastam a neten, hogy aki erre jár, ne hagyja ki - mesélte, aztán elővette a telefonját, és megnyitva a képgalériáját felém mutatta.
- Hű - ámultam el a fotót nézve. - Ezt te készítetted? - lepődtem meg.
- Aha.

❤️😘