L&L Bízz bennem_idézetek (Befejezett)

17.Rész

- Mindenhol káosz, csak a Szirtes-csapat áll készen - jegyezte meg Tahi elgondolkodva. - Csak nem azt akarjátok, hogy büszke legyek rátok?
- Azért ne essünk túlzásba - vágta rá azonnal Rajmund.
- Helyes - értett egyet Tahi, és a szeme sarkába egy apró, alig észrevehető nevetőránc jelent meg. - Készen álltok?
- Igen - feleltem.
- Tudjátok, hogy mire?
- Nem - mondtam.
- Nagyszerű - dünnyögte Tahi. - Akkor mindent bele - biccentett, és körbepillantva látta, ahogyan érkezni kezd a többi csapat, ezért halkabbra vette. - Próbáltam puhatalózni a többi kísérőtanárnál, hogy mire számítanak az első feladatnál, de nem jártam sikerrel, nem túl kommunikatívak velem. Nem tudom, miért, még az étkezések alkalmával is egyedül ülök... - magyarázta.
- Gondolt már a tanár úr esetleg arra, hogy a tekintetéből áradó masszív embergyűlölet lehet a probléma okozója? - kérdezte Rajmund eltűdve.

- Fehér - szólt utána Tahi, mire megálltunk, és kérdőn néztünk vissza a tanárra. - Soha nem mosod le magadról, hogy megfogadtad a tanácsomat, és ezért ti ketten mentek az első feladatra, mert én azt mondtam - közölte önelégülten. - Te kis szófogadó - röhögött behúzott nyakkal, mire Rajmund bólogatni kezdett.
- Így van. Éppen ezért most nagyon kell vigyázni, hogy továbbjussunk, mert ha nem, akkor az a tanár úr hibája, mert ön küldte Sárát és engem...

- Ugye az nem komoly, amit Tahinak mondtál? - kérdeztem, Rajmund pedig mosolyogva nézett a szemembe. - Nem ejtenél ki minket csak bosszantásból?
- Viccelsz, ugye? Én innen maximum akkor megyek el, ha valaki legyőzött - mondta eltökélten, mire megkönnyebbülten bólintottam. - Viszont imádom Tahit idegesíteni - tette hozzá. - Az a második legjobb dolog abban, hogy itt vagyok.
- És mi az első? - érdeklődtem, mire Rajmund még mindig mosolyogva, a naptól hunyorogva nézett rám.
- A rejtélyes gumikacsás feladat. Mi más?

❤️😘