Vajon mi az a határ egy fiú-lány barátságban, amit meg kell húzni? Mi az, ami már nem szimpla baráti kapcsolat?
Te és Jeno évek óta vagytok legjobb barátok. Minden nehézségen együtt mentetek keresztül, így ti ismeritek egymást a legjobban.
Ha szomorú vagy, ha boldog vagy, ha ideges, ha félsz mindig Jenot hívod. Bárhova mész mindig veled tart és fordítva is. Sokszor ölel meg, egymás kezét fogni sem újdonság nálatok. Mindent megosztotok egymással, és mindenben számíthattok egymásra.
Olyan természetesen jön köztetek minden. Mindig is így volt ez. Sosem tartottad furának, amíg a középsuliba lépve fel nem tűnt, hogy a fiú-lány barátságok bőven nem mennek el ilyen szintekig, mint a tiétek. Akkor mégis mi ez?
Éppen ezen gondolkodva sétálsz haza a suliból péntek délután az ifjúval magad mellett, aki a kezedre kulcsolva ébreszt ki gondolataidból.
-Min gondolkodsz? -mosolyog le rád a szemeivel is.
-Semmin-mosolyogsz rá majd kiszabadítod a kezedet az övéből, amint a házatokhoz értek, ezután a kulcsot kezded keresni.
-Nem akarsz nálunk aludni? -támaszkodik melléd a kapunak.
-Akarjak? -nyitod ki a zárat egy kacér pillantást vetve a fiúra.
-Elérhetem, hogy akarj-kerekedik mosolya egy szívdöglesztő vigyorba. Szokás szerint megint rákvörösre festődik arcod, ahogy mindig, amikor ezt teszi. Arcpírodat csak egy nagy nevetéssel jutalmazza.
-Gyere át hétre-nyom egy puszit a homlokodra, majd el is slisszan, te pedig csak zsörtölődve mész be az üres házba, hiszen utálod ha zavarba hoz.
Az órák gyorsan telnek ezen a szép tavaszi délutánon.
Gondolataid csak a barna hajú fiú körül járnak. Egy ideje a napnál is világosabb számodra, hogy sokkal jobban szereted te ezt a srácot, mint barátot. Véleményed szerint ő is így van feléd, így elhatározod, hogy ha törik ha szakad ezt ma megbeszéled vele.
Nyílván egyedül a szobádban a fejedben ezt könnyű kigondolni, de mire majdnem hetet üt az óra valahogy már egyre rosszabb ötletnek tűnik ez az egész.
Sokat agyaltál, hogy biztos átmenj-e, de végül már az ajtóban csengetsz az ismerős háznál, a nagyra pakolt batyuddal.
-Szia-nyit ajtót legjobb barátod mosolyogva, majd elvéve a méretes táskát áll el az útból.
-Szia- sétálsz be mosolyogva a házba. -Anyudék? -nézel fel rá levetve cipődet.
-Egyedül vagyunk-indul el Jeno a szobája felé, veled a sarkában.
-Egyedül? -nézed kicsit bepánikolva, ahogy lepakol.
-Igen. Baj? Nem először van így -néz rád semleges arccal.
Igaza van ebben, csak eddig sosem akartál neki szerelmi vallomást tenni. Megnyugtatott volna a tudat, hogy nem csak magatokra utalva vagytok a házban.
-Nem baj-mosolyogsz rá -Film? -sétálsz át a nappaliba a TVhez, hogy rögtön kereshess is.
-Transzformersz-vigyorog rád lehuppanva melléd tudván tudva hogy utálod.
-N E M-indítasz el egy random horrorfilmet, miközben ő csak nevet.
A filmeket általában úgy nézitek, hogy egymáson felejtitek a lábatokat, vagy egymás ölébe hajtjátok a fejeteket, most azonban a kanapé végébe ülve bámulod a képernyőt enyhe gyomorgörccsel. Fejedben megannyiszor lejátszottad már ezt a beszélgetést, azonban szemtől szembe ez közel sem bizonyul olyan könnyűnek.
-Baj van? -kezdi el vizslatni arcodat.
-Hozok egy kis kukoricát- pattansz fel vörös fejjel totálisan ignorálva a kérdést és a konyhába sietsz csinálni még egy adagot. Pillanatok múlva Jeno illata kúszik az orrodba.
-T/N érzem, hogy valami bajod van-szólal meg mögötted mély hangon.
-Jeno én-remeg meg a hangod és nem is találod a szavakat.
-T/N-fordít maga felé.
Elvörösödve nézel fel fekete íriszeibe, melyek aggódva tekintenek vissza rád.
Nagyot sóhajtasz. Miért ilyen nehéz kimondani? Miért ilyen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat? Ő csak Jeno.
-Én...én sokat gondolkodtam mostanában-makogod-Szerintem amit mi csinálunk, az nem éppen a definíciója a lány-fiú barátságnak-nézel el róla.
-Mármint?-neveti egy kicsit zavarban.
-Szerintem ez több annál jóval-nézel fel rá ismét.
-Úgy gondolod?-tapogatózik óvatosan.
-Nézd Jeno-sóhajtod megfogva a kezét-Szerintem te is tudod amit mondani akarok..Ha nem, akkor csak kérlek ne nevess ki..Nekem liftezik a gyomrom akárhányszor csak a szemeidbe nézek. Kellemes bizsergéssel tölt el, ha maegérintesz. Imádom, hogy mindent tudsz és megjegyzel rólam. Te nem érzel hasonlót?-pirulsz ki ismét.
-Nos-mosolyodik el, ahogy mázsás súly szakad le a vállairól-Én azt érzem, hogy a világ legboldogabb emberévé akarlak tenni, mert te is a világ legboldogabb emberévé teszel engem-puszil a tenyeredbe.
Elolvadva tőle húzod magadhoz egy szoros ölelésbe.
-Szeretlek Jeno. Szerelmes vagyok beléd-motyogod a mellkasába.
-Én is szeretlek Szerelmem-mosolyog le rád-Jól gondolom, hogy ezt hivatalossá kell tenni?-kúszik egy pimasz vigyor az ajkaira.
-Lehetetlen alak vagy-sóhajtod szemeidet megforgatva.
-Lehetetlenül sármos és szexi-javít ki önelégülten.
Mielőtt válaszolhatnál az állad alá fogva invitál egy kedves, ismerkedő csókba teljesen elfeledtetve veled minden kétségedet, ami eddig benned volt.
