Lion King - Kopa története (OwnCanon)

26. rész - Összecsapás az Elefánt Temetőben

Kopa szemszöge:

- Oh Ifjú Herceg! Csak nehogy elbízd magad! - mondta Shenzi, mire mintha varázs csapás szerűen több tucatnyi szempár tűnt fel a koponyák árnyékában, amikhez mind egy-egy hiéna tartozott.
- Ugyan lehet, hogy mostanra a számunk már megfogyatkozott, de kettőtökkel még elbánunk! - mosolyodott el Shenzi, miközben mi ketten Vitanival egymás mögött kezdtünk el vicsorítani.
- Támadás! - mondta Shenzi a parancsot és mindannyian szinte egyszerre ugrottak ránk.
Én taktikát váltva menekülőre fogtam magammal húzva Vitani-t, aki nem tudta, hogy mit csinálok.
- Most mit csinálsz? - futott utánam értetlenül.
- Csak megmentem az életünk! Ezt ketten nem nyerhetnénk meg! Ahhoz kevesek vagyunk, szétmarcangolnának minket. - mondtam rohanva.
- De. De nekem anyám azt mondta, hogy soha ne hátráljak meg! - mondta ellenkezve, miközben befordultunk egy szikla mellett.
- Nem tudom, hogy ez miféle gondolkodás a családotoknál, de hidd el nem nyerhetnénk! Zordon is pont ugyanígy halt meg. A hiénák szét marcangolták! - mondtam még mindig futva, mikor hirtelen egy zsákutcába értünk.
- Ez nem igaz, Zordonnal nem is a hiénák végeztek, hanem az apád! - ordított le ekkor mérgesen Vitani.
- Mi? Dehogyis a hiénák végezték ki! - ellenkeztem, mikor utolértek a hiénák a sikátorban.
- Oh kedves látom anyád nem mondta el az igazságot! - lépett előre Shenzi. - A herceg jól mondja, apáddal, vagyis igazából nem is az igazi vér szerinti apáddal, nem Szimba végzett, hanem mi. - mosolyodott el. - És most rátok is ugyanez ez a sors vár! - mondta és nekünk ugrottak, de előtte még Vitani elkiáltotta magát:
- Hazugság! - ordította és lecsapta az első hiénát, aki elrepült és egy falnak csapódott, de helyébe rögtön kettő lépett.
Ekkor értek el hozzám is a támadóim, akiket egy rúgással elrúgtam.
Harcunk egy szóval hiába való volt, túl sokan voltak, mi pedig a sarokba szorultunk.
Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy Vitanit megharapta az egyik hiéna a nyakánál, így mégjobban hátrányba került.
- Vitani. - ordítottam és lerúgtam magamról azt a két hiénát aki próbált leteríteni. Az egyik hátra csúszott, a másik pedig egy kőre esett, majd ernyedten esett össze.
Ezután Vitani elé ugrottam. És levertem mancsaimmal két támadót róla, míg ő egy harmadikat öklelt fel.
- Köszönöm. - mondta, miközben ténylegesen sarokba szorultunk.
Ekkor hirtelen az egyik hiéna megkarmolta az elülső jobb lábam, így abból vér kezdett el szivárogni. Ezalatt egy másik oldalba rúgott, így Vitani-nak terültem, akit magam alá gyűrtem, így mind ketten a földre kerültünk.
- Aú! - nyögött fel alattam, míg én próbáltam fel állni.
- Most itt a vége korcsok! - mondta Shenzi, aki elénk sétált.
Én már feladtam a reményt, mikor támadásba kezdett, de hirtelen fölülünk egy nőstény oroszlán ugrott rá a vezetőre.
Ekkor mintha lefagyott volna a levegő, mindenki mereven állt egy pillanatig.
Shenzi kinyitotta végre a szemeit és egy dühös oroszlánnal tálalta szembe magát.
- Ziraa...Há-át te-te is itt vagy?

Az utolsó részt holnap kiposztolom...addig is mindenkinek boldog elő karácsonyt! 🎄🎄❤