Lion King - Kopa története (OwnCanon)

25. rész - Az elefánt Temető

Másnap.

Kopa szemszöge:

Másnap, miután mindenki összegyűlt a trónszirtnél apám bejelentette a hírt.
Ezután én pedig, ahogy megbeszéltem Vitanival tegnap, elmentem az itatóhoz, ahol nemsokára találkoztam is vele.
- Szia. - köszönt.
- Szia. - köszöntem én is. - Szóval mit szeretnél nekem mutatni? - kérdeztem kíváncsian.
- Ismered az elefánt temetőt? - nézett rám enyhe mosollyal az arcán.
- Ő igen. Halottam róla történeteket. - mondtam elgondolkodva.
- Akkor azt is tudod, hogy Zordon hiénáinak az volt a búvóhelye, mielőtt behozta őket Zordföldére, azaz Büszke Birtokra. - mesélte.
- Háát...az igazat megvallva, ezt nem tudtam. De akkor oda megyünk? - kérdeztem izgatottan.
- Ha szeretnéd, megmutathatom! - mondta.
- Jól van, menjünk! - mondtam végül.

-------------Time skip-------------

- Úhh... - csodálkoztam el. - Szóval ez itt az elefánt temető? Hisz ezek hatalmasak! - néztem körbe csodálkozva.
- Igen. - mondta mögöttem Vitani kuncogva, aki csak nevetett azon, hogy mennyire rabul ejtett ez a hely.
- És most már nincsenek itt hiénák? - kérdeztem félve a választól.
- Hmm....anyám úgy tudja, hogy a hiénák Zordon bukása után mind elmentek, vagy legalábbis nem vették fel vele a kapcsolatot. Szóval úgy tudjuk, hogy nincs itt egy szem hiéna se. - mondta gondolkodva.
- Értem. - mondtam kiengedve az eddig bent tartott levegőt. - Akkor nem baj, ha itt vagyunk! - mondtam, mikor hirtelen egy vérfagyasztó kacaj fúródott át a levegőn.
- Oh nézzétek srácok! Kik jöttek hozzánk látogatóba? - nevettet egy idegen hang.
- Igen, ighen, kaják! - jött mégegy vérfagyasztó hang, mire a semmiből elénk ugrott egy nyúzott hiéna.
- De hisz...nem azt mondtad, hogy nincsenek már itt? - álltam be védekező állásba Vitani elé, aki ugyancsak meglepődött a hirtelen feltűnésüktől.
- Én igy tudtam. - mentegetőzött.
- Oh csak nem a király korcs fia? - tűnt fel az egyik koponyán egy ugyancsak nyúzott, de az előbbinél jobb állapotban lévő nőstény hiéna.
- Ki vagy te, gyere le ide és úgy mondjad. - mondtam agresszívan.
- Oh persze, hisz egy herceget nem lehet megvárakoztatni. Hova is tettem a jómodorom? - ugrott le elénk.
- Én Shenzi vagyok, az a félnótás meg Ed. - mutatkozott be a nőstény.
- Értem. De most vagy elmentek vagy a sírotok itt lelitek. - mondtam határozottan. - Két oroszlán, két hiéna ellen, semmi esélyetek. - vázoltam fel a helyzetüket, hátha megrémülnek.
- Ugyan kedvesem. Még be se mutattad a kis barátnődet! - nézett a hátam mögé Shenzi.
- Én Vitani vagy... - lépett elő Vitani, miközben bemutatkozott volna, de Shenzi belefolytotta a szót:
- Oh, hát én ismerlek téged. Hát nem emlékszel rám? Egyszer találkoztunk. Kis Hercegnő! - nevetett fel.
- Várj, nem te voltál apám bal keze? - kérdezte egy kis gondolkodás után Vitani.
- Hát, igen úgy valahogy. - mondta Shenzi, mire mögötte a másik hiéna felnevetett.
- De akkor mi egy oldalon állunk, mit akarsz most tőlünk? - próbált kivágni minket valahogy Vitani.
- Ugyan, kedves, egy dolgot elfelejtesz. - kezdte Shenzi.
- Úgy ám. Úgy ám. - szólalt meg hirtelen Ed Shenzi mögött.
- Kussolj már Ed. Arghh...bárcsak téged vitt volna el Zordon. - szidta le Shenzi a másikat.
- Szóval épp ott tartottam, hogy egy valamit elfelejtesz.
- És mi lenne az? - kérdezte érdeklődve Vitani.
- Ha nem tudnád, Zordon csak kihasznált minket, majd pedig ellenünk fordult, eldobott minket, mint egy csontot! - vicsorított Vitanira Shenzi, mire közéjük álltam és vissza vicsorítottam a nőstény hiénára.
- Mint mondtam fölényben vagyunk. - hívtam fel a figyelmét az erő különbségekre mégegyszer.
- Oh Ifjú Herceg! Csak nehogy elbízd magad! - mondta, mire mintha varázs csapás szerűen több tucatnyi szempár tűnt fel a koponyák árnyékában, amikhez mind egy-egy hiéna tartozott.

Ma jó kedvemben találtatok és meghoztam a következő részt. (Csak nincs ihletem semmihez, szóval kiteszek egy részt, hogy ne tűnjek lustának. :D)
Szóval remélem tetszik és ha jól láttam akkor már csak egy rész van hátra, utána viszont tartok egy kisebb-nagyobb szünetet. (Sajnos vannak más irományaim is és azokkal is kéne haladni...Szóval lesz egy kis kihagyás, de ne ijedjen meg senki, be fogom ezt a könyvet is fejezni...valamikor. 😅🙄
Mégegyszer köszi, hogy olvastátok és legközelebb találkozunk!❤