Lion King - Kopa története (OwnCanon)

30. rész - The War is Over...

Szimba szemszöge:

Egész este fél alá járkáltam a Szirten. Egyszerűen nem tudtam felfogni a tegnap este történéseit. Hogy támadhattak így hátba? - kérdeztem magamtól.
- Hogyan rabolhatták el az egyetlen fiamat? - mondtam hangosan és egy hatalmasat üvöltöttem a levegőbe.

- Uram! - jött ekkor oda Zazu.
- Sajnálom, Kopát sehol sem tálaljuk, nem akarok a legrosszabbra gondolni, de nagyon úgy tűnik, hogy a Herceg a vízbe veszett.
Ekkor fogott el a kétségbeesés és lehajtott fejjel csendben megsirattam a fiam.
- Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? - kérdeztem halkan Zazut, aki a vállamra repült és így folytatta.
- Szimba mi tovább folytatjuk a keresést és mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a Herceget! De most kérlek, feküdj le és pihenj egy kicsit! - mondta Zazu  mire hirtelen elöntött a düh.
- Feküdjek le miközben a fiam ott van kint valahol sérülten? - förmedtem rá a tollas barátomra, mire megijedve össze kuporodott.
Egy pár pillanat múlva pedig realizálódott bennem, hogy mit tettem.
- Ohh, Zazu, sajnálom... - akadt el a szavam. - ...talán igazad van. Köszönök mindent Zazu és sajnálom, hogy így rád förmedtem. - kértem elnézést hűséges barátomtól.
- Semmi baj Szimba, ezért vagyok. - válaszolt, mire rámosolyogtam, ő pedig bólintva tovább állt és elrepült. Én pedig a barlang bejárata felé vettem az irányt.

-----------------------------------------------------------

2 hónappal később

Rafiki szemszöge:

Az élet ment tovább. Hiába a veszteség, hiába a gyász, a körforgás nem állt meg. És ami elveszett, annak helyét most más tölti be. Új gyermek született a Királyi Családba, egy új Sarj. S bár fájt a Királyi pár szíve, tehetetlenek voltak és ha könnyes szemmel is, de mosolyogva előre tekintettek a jövőre.

- Új idők köszöntöttek Büszke Birtokra! - fejeztem be az új királyi Sarj bejelentő ceremóniáját.

-----------------------------------------------------------

Kovu, Szimba elsőszülöttje sajnálatosan elveszett. A mai napig nem tudjuk, hogy mi történt vele, bár vannak pletykák, hogy látták azon a szörnyű éjszakán egy rönkön a sodrás középen. De sajnálatos módon a keresőink sehol nem találták meg. Mivel Zira és csapata ki lettek tiltva Büszke Földjéről, őket egy ideig nem láttuk. Bár most a legújabb hírek szerint láttak egy pár oroszlánt az elefánt temető utáni szirteknél. De egyenlőre csend honolt Büszke Birtokon. Végre vissza tértek a békés idők a Királyságra. Hatalmas áldozatok árán ugyan, de több év zsarnokoskodás után sikerült megdönteni Zordon uralmát és vissza szerezni tőle a romokban heverő Királyságot. Ezután egy ideig csend és béke honolt, de Zordon követői bosszúra vágytak és sajnos meg is kapták.

Büszke Birtok pedig ezután újra egy virágzó és színes Királysággá vált mint régen Mufasa idejében.  Az állatok szépen lassan vissza települtek az elhagyatott területekre. És egy új korszak vette kezdetét.

-----------------------------------------------------------

Zira szemszöge:

A támadásom után én több mint egy hónapig fel sem tudtam állni. A falkám darabokban, a harc után szét szóródtunk, alig maradtunk csak egy maréknyian. Új területek után kutatva ugyan elhagytuk a Birtokot körül ölelő síkságot, de a bosszúra áhítozva nemsoká vissza tértünk. És megvetettük lábunkat egy az Elefánt Temető melletti barlangrendszerben. Időközben a felfedezéseknek hála sikerült egy pár oroszlánt szerezni a csapatomba, akik a síkságon vándorolva kerestek élelmet.
De még így se voltunk elegen egy újabb támadásra. Így kivárva vártuk a megfelelő időpontot még elég erősek nem lettünk ahhoz, hogy vissza vegyük azt ami a miénk.

-----------------------------------------------------------

Egy idegen oroszlán szemszöge:

- Oh, nocsak mi lám, mit találtam itt. - mosolyodtam el. - Hé, kölyök fel tudsz állni? - böktem meg a fejemmel az előttem fekvő ernyedt testett, mely több sebből vérzett.
- Öhh, hol vagyok? - kérdezte erőtlenül, mire megpróbált felállni, de fájdalmában felszisszent.
- Dara! Gyere ide és segíts! - adtam ki a parancsot a jobb kezemnek.
- Igenis Főnök! - mondta és felkapta az ernyedt testett a földről.
- Indulás! - mondtam és vissza fele vettük az irányt a Fehér Erdőbe.
- Ki-kik vagytok? - halottam még egy erőtlen kérdést, mielőtt a haza fele vezető útnak láttunk.

Na hey hó!

Ezzel most egy darabig megvagyok ezzel a sztori szállal.🤗
Mint láttátok a végén hagytam egy kis ízelítőt, hogy mik történtek a harcok után. Viszont a pontos történéseket úgy terveztem, hogy "visszatekintések",
"visszaemlékezések"-en keresztül fogom nektek elmesélni. De ez már egy másik sztori. 😊🤗🤗
Remélem tetszeni fog majd, addig is köszönöm, hogy eddig olvastál tőlem!😍😍😋

És ha tetszett eddig a könyv, akkor nyugodtan írj kommentet arról, ami tetszett benne.🤗🥰🔥🔥

Mindenkinek további szép évet!🥳