Lion King - Kopa története (OwnCanon)

3. rész - Feladat

Zira szemszöge:

Két hét telt el Vitani születése óta. Noha Zordon nem foglalkozott ez idő alatt ugyancsak velünk, állandóan a királyság ügyeit intézte. Vitani ez idő alatt szépen cseperedett.

Zordon szemszöge:

- Egy utódot kell találnom. - mondtam hangosan a trónszirtről lenézve.
Gondolataimat egy hang törte meg.
- Zordon. Sarafina beszélni akar veled. - jelentette Shenzi, mire sóhajtottam egyet.
- Jöjjön. - mondtam egyszerűen, mire a hű hiénám a trónszirt bejárata előtt várakozó Sarafinához futott.
Egy pár perc múlva Sarafina már mögöttem állva beszélni kezdett.
- Zordon, ez így nem mehet tovább! - kezdte. - Mi is és a hiénáid is éheznek, már nem maradt élelem a Birtokon. Kérlek fejezd be ezt az őrültséget. Ez nem vezet semmihez. - mondta el a szokásos mondandóját, melyett már annyiszor halottam.
- Ugyan már, mindig van még élelem. Hisz neked kéne a legjobban tudnod. A drágalátos élet körforgásotok miatt mindig lesz zsákmány. - feleltem.
- Zordon. Ha így folytatod a halálba éheztetsz minket. És megölsz mindenkit. - mondta dühösen, már-már nekem esve, de a hiénák már elálltak az útját, mielőtt elvetné a súlykot.
- Te csak ne beszélj nekem a halálról. Jól tudom mit jelent elveszíteni valamit. Különben is nagyobb problémáim is vannak. Majd kaptok enni, ne félj! - fordultam vele szembe és rá mordultam, mire vissza hőkölt.
- Ahogy akarod. - mondta ámultan, majd mérgesen elsétált.
Még vártam mire mindenki visszatér a szokásos rutinjához, ugyanis párbajunkat mind a két fajból szép számmal nézték végig, majd Zirához indultam.
- Zira! Itt vagy? - mentem be a barlangba, mire egyből letámadott Vitani. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi, eléggé meglepett.
- Apu, hát itt vagy! - mondta boldogan.
- Persze drágám! - feleltem neki, miközben megsimogattam csöpp fejét.
- Anyu merre? - kérdeztem tőle, de Zira rögtön felbukkant.
- Zordon. Mi történt oda kint? - kérdezte enyhe aggodalommal, mire megráztam a fejem.
- Csak egy újabb összecsapás Sarafinával. - intettem le őt.
- Oh...Csak egyszer kerüljön a mancsom közé az a... - mondta volna, de közbe szóltam.
- Zira! - szóltam le, mire abbahagyta acsarkodását. - Feladatom van számodra!
- Oh... - döbbent le. - Mi lenne az? - kérdezte kíváncsian.
- Az állatok mind elmenekültek a Birtokról, nem sok élelem maradt! Szedd össze a legjobb oroszlánjaid, és vidd őket, keressetek minnél több élelmet és hozzátok haza. - mondtam parancsolóan.
- Én? Hiszen, de akkor... - kezdett volna el ellenkezni, de én már mindent kiterveltem.
- Vitanira addig Asunda vigyázz és eteti. Neki is most született egy kis fia. Így jól meg is lesznek. - feleltem az álmélkodó Vitanira nézve, mire Zira csak sóhajtott egyet.
- Rendben... - felelte. - ...akkor reggel indulok a csapattal. - mondta.
- Rendben. És Zira, egy másik feladatot is kapsz! - mondtam neki, mire megint elámult.
- Keress egy hozzám méltó utódot, egy kölyköt mely elég fiatal még és igényeim szerint nevelhetem. Egy kölyköt mely majd egyszer az egész Királyságot uralni fogja!
- Igen Zordon. - felelte beleegyezően, majd meghajolt és így szólt.
- Addig nem jövök vissza, amíg nem találok egy méltó utódot neked. - felelte nyájasan.