Lion King - Kopa története (OwnCanon)

15. rész - Itató

Vitani szemszöge:

- Szó-szóval te vagy a herceg? Hm? - néztem rá kérdőn.
- Ahh...ne is mond. Már most unom. Az vagyok, de bárcsak ne lennék. - mondta.
- Hogy, hogy? - kérdeztem vissza érdeklődve.
- Mindig csak a folytonos okítás, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld! Te leszel a király. Azt szabad, ezt nem szabad! Kezdem már unni. Mindig megszabják nekem, hogy mit csináljak és hova menjek. És ez még nem minden. Az utóbbi egy hónapban részt vettem apám összes talákozóján és hajolgattam minden féle állati vezető előtt. Hol a zebrák, hol a flamingók, hol a antilopok előtt. Én ezt nem tudom csinálni. Annyira unalmas.
- panaszolta egy picit beleélve magát, miközben megérkeztünk az itatóhoz.
- És te? Ha jól tudom Zordon követői közül valósi vagy. - mondta halkabbra véve a hangját, miközben én lehajtottam a fejem.
- Oh, ne érts félre, anyám azt mondta nagy ívben kerüljelek el titeket, mert veszélyt jelenthettek. Bár apámnak semmi baja, nincsen veletek. Egyik nap például mikor megkérdeztem róla apám, hogy anya miért ítéli el őket ennyire, apám csak, annyit mondott, hogy "anyád látta valójában, hogy milyen gonosz is tud lenni egy oroszlán." - mesélte Kopa, miközben én elejtettem az első könnycseppet.
- Hé, hé. Te sírsz? - nézett rám értetlenül, miután ivott.
- Nem. - szipogtam. - csak...csak te ezt úgysem érted. - mondtam, majd sietve elfutottam, értetlenül ott hagyva Kopát.

Kopa szemszöge:

- Nem. Csak...csak, te ezt úgysem érted. - mondta Vitani sírva, majd elfutott előlem én pedig ott maradtam egyedül az itatónál, legalábbis ezt hittem, de Zazu rám szállt.
- Na ezt jól megcsináltad. - rót meg, látva az előbbi jelenetemet.
- De én nem csináltam semmit. - néztem rá értetlenül.
- Ajj...ti hercegek mind ugyanolyanok vagytok, meggondolatlanok. - mondta.
- Zazu. Most mit tettem? - kezdtem kijönni a sodromból.
- Látom nekem kell felvilágosítani téged. Ha nem tudnád, ő Zordon nevelt lánya, te pedig elkezdtél neki a nevelő apjáról beszélni, mint aki elítéli őt. - mondta el végül Zazu.
- De...de én nem mondtam egy szóval se, hogy elítélem őket, az csakis...anyám...véle...ménye. - mondtam a végére elképedve.
- Ajj, én teljesen idióta vagyok. - rogytam le a földre.
- Na, azért biztos bocsánatot kérhetsz majd még tőle. De most menjünk vissza, mindjárt dél lesz. - mondta végül Zazu, én pedig felálltam és neki láttam a haza felé vezető útnak.