Lion King - Kopa története (OwnCanon)

19. rész - Ellenszenv 2.

Nala szemszöge:

Miután már biztonságos távolba értünk, megtörtem a csendet.
- Kopa, mégis mit képzeltél? Nem elmondtam, hogy a közelükbe se menj? - hordtam le a fiam.
- De...sajnálom. - kért elnézést még  mindig lehajtott fejjel és sírni kezdett.
- Jajj, Kopa. Sajnálom. Nem akartalak megbántani...csak meg akarlak védeni. - öleltem meg a szipogó Kopát.
- Tu-tudom. - mondta átölelve engem, majd így ültünk még ott pár percig.
- Anya kérdezhetek valamit? - mondta végül.
- Igen, Kisfiam. - feleltem.
- Miért nem szereted őket? - nézett rám kíváncsian.
- Jajj, Kopa...ez...nem olyan...amit megérthetnél most. - mondtam elgondolkodva. - Ez túlságosan bonyolult még neked most. De majd idővel te is megérted. Csak kerüld el őket messziről. - fejeztem be, mire láttam Kopán, hogy elgondolkodik.
- És anya...szerinted jól van? Má-mármint nem fogja bántani? - tette fel a következő kérdését hirtelen.
- Őő...mármint kire gondolsz? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Vitani-t, Vitani-t ugye nem fogja bántani az anyja miattam? - nézett rám félve.
- Oh...Fiam, Nem... - gondolkodtam el, hogy mit mondjak, ugyanis nem voltam biztos benne, hogy mit fog tenni a lányával Zira. - ...Nem, nem Kincsem, biztos, hogy nem fogja ezért bántani a lányát, Vitani-t. - hazudtam neki mosolyogva, ugyanis nem úgy ismertem meg Zirát, mint aki egy ilyet csak úgy figyelmen kívül hagy.
- Értem. - mondta egy pár másodperc múlva. - Akkor jó. Tudod nem szerettem volna neki gondot okozni. Csak bocsánatot akartam tőle kérni a minapi viselkedésemért. - mesélte végül, mire nagyjából össze állt a kép, hogy miért ment Kopa Ziráékhoz.
- Értem. Semmi baj, Fiam. De, ha bárhová mész, előtte szólj. Okés? - néztem rá kérdőn, mire megígérte:
- Okés.
- Rendben. Most viszont menjünk haza. Apád már biztos keress minket. - mondtam mosolyogva, mire haza felé vettük az irányt.