Lion King - Kopa története (OwnCanon)

20. rész - Ellenszenv 3.

Zira szemszöge:

- És mond csak, mégis mit képzeltél, hogy ide hozod azt a korcsot? - ordítottam le a lányom.
- De, mama, én nem is... - kezdett el sírni Vitani.
- Anyám. - szólt közbe hirtelen Nuka.
- Te meg ne szólalj meg, ugyanolyan hibás vagy te is, hogy beengedted! - néztem rá dühösen.
- De Zira, nem is Vitani a hibás. Az a fiú jött ide magától. - szólalt meg az egyik oroszlán. - A saját szememmel láttam, mikor kint voltam, hogy a trónörökös egyedül sétált ide. Egyáltalán nem Vitani hibája. - mondta el a történteket.
- Értem. - szóltam végül, mintha lenyugodnék. - De akkor sem értem, hogy miért engedtétek be, jól tudjátok, hogy miért utáljuk őket. - néztem körbe.
Több oroszlán is elképedve nézte a jelenetet. Vitani mégmindig a földön feküdt sírva és össze kuporodva. Nuka kimérten állta a beszédemet.
Ekkor jött elő valahonnan a fiatal Kovu.
- Szia anya. - nézett körbe meglepetten. - Ő megzavartam valamit? - szólalt meg, mire oda sétáltam hozzá és megnyaltam a fejét.
- Mindannyian jól tudjátok, hogy Zordon mivel bízott meg bennünket, fel kell nevelnünk Kovu-t és őt kell a trónra ültetnünk. De ezt nem tudjuk megtenni, hogyha az a korcs ül a trónon és mostmár nem csak ő, hanem a fia is az ellenségünk.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azok a köreinkbe férkőzhessenek.
- De akkor mit tegyünk Zira? - kérdezte meg a tömegből egy oroszlán.
- Még...még nem tudom. - hajtottam le a fejem, mire megláttam a még mindig a földön kuporgó Vitani-t, akihez most oda ment Kovu.
- Oh...De támadt egy ötletem. - néztem fel a többiekre.
- Vitani. Kelj fel! Eljött a te időd. - sétáltam feléje, mire félve fel nézett rám.