Lion King - Kopa története (OwnCanon)

29. rész - Támadás

Büszke Birtokra a történtek után baljós árnyak telepedtek. Érezni lehetett a levegőben lévő viszályt és aggodalmat.
Még mielőtt Szimba és Nala felvették volna Kopa gyenge testét a földről, előtte Zazut Rafikiért küldették. Így Zazu sietve elrepült az emberszabású otthona felé. Majd Szimba Nala segítségével a hátára vette Kopát és sietve vissza indultak a Szirtre.
Rafiki és Zazu már ott várta a Királyi Családot és mikor Szimba óvatosan lefektette Rafiki segítségével Kopa ernyedt testét, nem sok jóra lehetett számítani.
Rafiki persze mentve a menthetőt, rögtön munkához látott, hátha még sikerül megmentenie a Herceget.
Gyógy füvekért küldetett, óvatosan kimosta Kopa bundájából a vért, sebeket foltozott és elálította a sebek vérzéseit.
Időközben az eső elkezdett szakadni odakint. Mivel nem akarta, hogy fölöslegesen lebzseljenek ott az oroszlánok, így mindenkit ki küldött a barlangból, még a Királyi Családot is, akik idegeskedve fel-alá járkáltak a barlang szája előtt.

Szimba szemszöge:

Idegesen járkáltam fel-alá a barlang bejárata előtt, miközben a bundám már teljesen átázott az erős vihar miatt. A nőstények nagy többsége már rég behúzódott egy eső által védett helyre, de én nem tartottam velük. Annál jobban érdekelt, hogy mi történhetett. Így hát Zazu-hoz fordultam, aki levegőt visszafojtva állt mellettem egész idő alatt.
- Zazu, mesélj el mindent! Mit láttál? - szóltam rá a kelleténél kissé idegesebben, amire ugyan össze rezzent, de elkezdte mesélni a történteket.
- Ott kezdem, hogy Ön elküldhetett engem megkeresni Kopát, miután feltűnt, hogy nem találja senki. Ezután több helyre is elrepültem körül nézni, viszont amikor épp vissza fele tartottam a Majmok Ligetéből, egy oroszlánt pillantottam meg. Mivel furcsának találtam, hogy a közelben egy nagy vad sincs, így közelebb repültem, ekkor láttam meg a második oroszlánt, akit az előbbi a hátán cipelt, valamint fel tűnt, hogy mind két oroszlán több sebből vérzett, főleg a kicsi. A következő furcsaság pedig az volt, hogy az Elefánt Temető felől jöttek. Ezt tisztán láttam, a mögöttük letaposott fűnyomokból. Így hát ezt az ösvényt vissza fele követve találtam meg a Herceget. - fejezte be a részletes leírást.
- És ki volt ez a két oroszlán? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Zira és a kicsinye, Vitani. - mondta, előre félve a reakciómtól.
Viszont a reakcióm elmaradt, ugyan rettenetesen mérges voltam legbelül, de tudtam, hogy ezt nem rajta kell levezetnem, így csak annyit feleltem, hogy most azonnal kerítse elő Zirát és hozza a színem elé. Zazu pedig így is tett, elrepült és egy újabb fél óra múlva meg is jött, egy ázott és mérges Zirával az oldalán.
- Szimba, a korcsod miatt a lányom majdnem az életét vesztette. - förmedt rám a nőstény oroszlán.
- Hogy, hogy mondtad? - kérdeztem mostmár én is idegesen egy üvöltéssel megspékelve a mondandóm.
- A fiad majdnem megölte a lányom, Még szerencsétek, hogy éppen időbe oda értem! - ordított vissza.
Ekkor durrant el az agyam és vetettem rá magam, Zira jobb füléből kiszakítva egy darabot.
- Hogy mit nem képzelsz te magadról, a lányodnak köszönhetően a fiam félholtan fekszik bent! És ezzel nem fogtok elmenni! - förmedtem rá, miközben súlyommal, lenyomtam a magam alatt szabadulni próbáló Zirát.
Eközben viszont ordibálásunkat és veszekedésünket Rafiki szakította meg, aki a bejárat alól ránk förmedt.
- Most azonnal fejezzétek be! Csöndre van szükségem, vagy menjetek és máshol intézzétek el a nézet eltéréseteket! - ordított le minket, miközben Zira az esélyt kihasználva lelökött magáról és kiszabadult alólam, majd méregetve rám vicsorított.
Én pedig Rafiki mondandójából ocsúdva csak mérgesen így feleltem:
- Holnap reggel ítélkezek felettetek Zira! - mondtam és hátat fordítottam neki, mire Zira egy szó nélkül le indult a Szirt-ről.