Lion King - Kopa története (OwnCanon)

27. rész - Mentőakció

Kopa szemszöge:

Ziraa...Hát te is itt vagy? - kérdezte meglepve és meghúzva magát Shenzi, miután Zira rá ugrott és rá vicsorgott.
- Shenzi, te áruló, mocskos kutya. - ordított a fejére a hirtelen feltűnt Zira.
Ekkor végre sikerült felállnom és Vitani is kiszabadult alólam. Az arca bal oldala teljesen véres volt, akár csak a mellkasa.
- Anyám. - kérdezte erőtlenül, miközben felsegítettem.
- Maradj hátul! - utasította ellenkezést nem tűrve az oroszlán.
- Zira, régi barátom, nem tudtam, hogy veled vannak. Esküszöm. Tudod nekem is van egy fiam...és... - kezdett el hátrálni Shenzi, Zira alól, de Zira nem hagyta, erősen a földre szorította a hiénát.
- Oh, régi barátom. Az engem egy cseppet sem érdekel. És most megfizethetsz az árulásodért! - mondta, miközben nekem eljutott az tudatomig, hogy mit is tervez Zira és a hirtelen felismeréstől felkiáltottam:
- Zira, Neee... - de Zira hirtelen lecsapott, az állkapcsai közé vette a hiéna nyakát és ketté roppantotta.
- Shenziiii... - üvöltött fel ekkor az Ed nevű hiéna és neki rontott Zirának.
Miközben ő nekiszaladt, a többi hiénának is leesett a tantusz és Zirának rontottak, hogy megbosszulják a tettét.
Újabb hatalmas harc kerekedett ki belőle, Zira körülbelül 10 hiénával harcolt egyszerre.
- Maradj itt! - fektettem le Vitani-t, és én is a hiénákra vetettem magam.
Egy idő után viszont újra fölénybe kerekedtek felettem és kezdtem megint kifáradni. Ekkor néztem körül és vettem észre, hogy Zira eltűnt és Vitani-nak is a hűlt helyét találtam.

Vitani szemszöge:

Kopa hirtelen a középébe vetette magát. És leszedett anyámról vagy 4 hiénát. Anyám lerúgott magáról még kettőt, miközben Kopa felöklelt egy másik hiénát, így odébb kerülve anyám csoportjától.
Anyám még leütött egy támadót magáról és egy másikat pedig megharapott, aki vonyítva próbált a halálos szorításából menekülni, végül össze esett a földön.
Anyám rámorgott még egy harmadikra, mire az futva menekült el, majd felém nézett, aki még mindig magatehetetlenül feküdt a földön és nézte az eseményeket.
Kopa még mindig küzdött és egyre több ellensége akadt. Bár elég ügyesen helytállt és védekezett a több irányból jövő támadások elől.
Mikor anyám oda jött hozzám leguggolt mellém és intett, hogy másszak fel a hátára, mire én némán szót fogadtam.
Ezután ő felugrott arra a sziklára ahonnan pár percel ezelőtt leugrott, mire hátra néztem a még mindig harcoló Kopára.
Elég rosszul állt a szénája, több hiéna is körbe vette.
- Anyám, vissza kell mennünk érte! - néztem vissza anyámra, aki mérgesen fel nézett rám.
- Ezt verd is ki a fejedből, biztos, hogy nem! - mondta mérgesen.
- De anyám, kérlek. Hisz megmentett! - mondtam kérlelve őt, már a sírás határán.
- Most azonnal fejezd be! A te kis akciód miatt most az összes tervem csődbe ment. Mindent elrontottatok! - szidott tovább anyám, miközben tovább ment, én pedig csak a hátán fekve, néztem vissza arrafelé, ahol Kopával még az imént az életünkért harcoltunk.

Nos ez a nap is eljött...minden Kedves Olvasómnak Békés Boldog Karácsonyt Kívánok. 🎄🎄❤❤

Ui.: felosztottam az utsó részt, szóval ez még nem a legutolsó rész xd