Kikeltem az ágyamból és gyorsan felöltöztem. Felvettem egy fekete Nike melegítőt, amit még a Matt-el történt vásárláskor vettem. Fekete póló, belebújós pulcsi és nadrág. Felfogtam a hajam lófarokba és felhúztam a cipőm.
Leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyhába.
-Szia anyu!-köszöntem amint megláttam anyut a konyhában.
-Szia kincsem! Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva.
-Jól. Bár későn aludtam el. Kikölcsönöztem pár könyvet tegnap és elmerültem az olvasásban.-meséltem és leültem az asztalhoz a kakaómmal a kezemben.
-Jól van. Nem áztál meg nagyon tegnap?
-Nem. Wyatt-el jöttem haza.-mondtam és lehajtottam a fejem, mert eszembe jutott a tegnapi majdnem csók jelenetünk.
-Örülök neki, hogy ilyen jól kijöttök. Még nem ölte meg Paul-t?-nem még Paul él. Paul tök normális és nem értem miért félt mindenki tőle.
-Még nem. De Paul normális. Nem tudom miért vannak annyira ellene a fiúk. Paul nem fog bántani.-védtem meg a padtársam.
-Ebbe annyira ne legyél biztos.-csörtetett be Wyatt a konyhába, Matt-el a nyomában.
-Jó reggelt!-üdvözöltem a srácokat.
-Jó reggelt!-köszöntek egyhangúan.
-Rhea! Lassan elindulok. Wy! Te is told már ki a segged.-ordította Matt a nappaliból. Wyatt-el kiléptünk a konyhából és a nappaliban megtaláltuk Matt-et a tévé előtt. Ez meg mikor jött ki a konyhából?
-Haver, legközelebb ne ordíts! Félek a végén el megy a hangod és nem hallhatom egész nap.-mondta Wyatt és megütögette Matt vállát. Erre nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Igen ettől én is félek!-röhögött hangosan Matt.
-Na húzzunk suliba.-mondta Wyatt és táskáját felkapva elindult az ajtó felé.
-Menjünk. Szia anyu!-köszöntünk el Matt-el.
-Szia Cass!-köszönt el Wyatt is.
-Sziasztok drágáim.
Matt autójába ülve beültem hátra. A fiúk elől beszéltek valami gamer játék konzolról. Engem nem nagyon kötött le. Hirtelen eszembe jutottak a barátaim az árva házból. Gondoltam, hogy egyszer meglátogatom őket.
-Matt.-szóltam előre.
-Mizu húgi?
-Hétvégén ráérsz?-kérdeztem az ülésen középre csúszva, így a két fiú közé kerültem.
-Asszem igen. Miért?
-Arra gondoltam elugorhatnánk az árva házba.
-Persze jó ötlet. Elviszlek. Csak majd beszéld le anyuékkal is.
-Okés. Köszi.-mondtam és vissza ültem az ablak mellé.
A sulihoz érve oda mentünk a fiúkhoz.
-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva.
-Hali Rhea!-köszönt Ben-Mizu?
-Semmi különös.-mondtam miközben ő lepacsizott Wyatt-el és Matt-el.
-Rhea! Tök jó a rucid!-kezdte lányosan Dylan.
-Dylan te tényleg rohadt hülye vagy.-röhögte ki Luke és miután meglátta a kissé ijedt fejem felém fordult.-Nyugi Rhea. Jól nézel ki. Csak Dylan hülye.
-Ti rokonok vagytok. Mindketten ugyan olyan hülyék vagytok! Szerintem is jól néz ki Rhea.-kacsintott rám Jack.
-Na jó. Szálljatok le Rhea ruhájáról. Én választottam neki, mert tudtam milyen jól fog kinézni benne.-büszkélkedett Matt.
-Elfuthatok?-kérdeztem halkan Wyatt-et.
-Nem kell.-nevetett-Normálisak, csak hülyék. És igazuk van. Tényleg jól nézel ki.-suttogta halkan. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy ne lássa véletlenül se, hogy elpirultam.
Végül a fiúkkal az óra kezdetéig elvoltam. Az ő társaságukban léptem be a suliba. Az osztályba érve, köszöntem Samnek és Evelynnek. Kathleen persze nem hagyott szó nélkül.
-Rhea örülhetsz, hogy a fiúk befogadtak. Az öltözködési stílusodon javítani úgy sem lehet.-vágta oda nekem keményen. Na jó ez kicsit fájt.
-Kathleen leszarom, hogy mit gondolsz rólam. De örülök, hogy annyira érdekellek, hogy mindennap megfigyelsz valamit rajtam.-húztam vigyorra a szám.
-Kathleen szállj már le a húgomról. Tudom, hogy szép meg minden de nem vagy az esete.-mondta Matt miközben másolta rólam a házit. Matt mellett ülve Wyatt a hátát falnak támasztva némán nézte az eseményeket. Matt megszólalására az osztály nagy része röhögésbe kezdett.
-És Kathleen.-szólt mély hangján Wyatt.-Ne csesztesd Rheát. Senki sem kíváncsi a mondandódra inkább tartsd meg magadnak.-mondta Wyatt, mire rákaptam a tekintetem.
-Miért vagytok annyira oda érte? Csak szerencséje volt, hogy Matt családja örökbe fogadta. Attól még nem lesz teljesen a családjuk tagja. Ugyan úgy az osztály tagja sem. Ez már egy össze szokott csapat. Nem veszed észre, hogy minden honnét csak kilógsz?-vágta hozzám a szavakat Kathleen, mire fejbe csapott a felismerés, hogy igaza van. Hallottam a szitkozódásokat amiket leginkább Kathleen fejéhez vágtak a fiúk. Sam és Evelyn hangját, ahogy próbálnak vigasztalni. De csak néztem ki a fejemből. Nem figyeltem senkire és semmire. Csak arra gondoltam, hogy mennyire kilógok a sorból.
-Rhea...-szólongatott Wyatt előttem guggolva. -Rendben vagy?-kérdezte aggódva.
-Nem. Wyatt. Nem vagyok rendben. Igaza van. Kilógok mindenhonnan. Lehetnek jó ruháim. Új barátaim. Új életem. De akkor sem lesz családom, mert már meghaltak. Lesz valaha valaki, akinek igazán fontos leszek?
-Rhea. Van családod. Igaz nem vérszerinti de van. Matt, Cass és Steven. Nézz körbe itt is mindenki kedvel. Nem lógsz ki. És nekem...Nekem nagyon fontos vagy.-súgta halkan és jobb kezét az arcomra tette.
-Köszönöm Wyatt.-mosolyogtam rá halványan. Mire bejött a tanár. Mikor lett vége a szitkozódásoknak? És egyáltalán mikor csengettek be?
Wyatt vissza ült mögém és kezdetét vette az óra.
Matt megbökte a hátam, mire félig hátra fordultam.-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Otthon megbeszéljük.-válaszoltam és vissza fordultam, minden figyelmem a tanárnak szentelve.
YOU ARE READING
Lots of trying -BEFEJEZETT-
ActionRhea Sky vagyok. Már 7 éve egyedül vagyok. 10 éves koromban haltak meg a szüleim. Egy tragikus autóbalesetben. Azóta az árvaházban élem a napjaim. A nevelők szerint 17 éves korban 10% rá az esély, hogy örökbe fogadjanak. Tehát nem nagyon reménykedem...