Lots of trying -BEFEJEZETT-

19. R É S Z

Hétfő vagyis suli. Ma a szokottnál is lustább voltam de muszáj volt fel kelnem. Felvettem egy fehér nadrágot, méregzöld pulcsival és a fekete cipőmmel. Kifésültem a hajam és a fenti részét össze fogtam, hogy ne lógjon a szemembe. Felkaptam a táskám és lementem a lépcsőn. Matt elterült a nappaliban lévő kanapén. Mankóval jöhet ma suliba de vezetni nem tud. Szóval egy ideig Wyatt fog furikázni minket. Apropó Wyatt... Tegnap óta elég közömbös lett velem. Gondolom azért, mert átjött Paul. De megérthetné végre, hogy megtudom választani a barátaimat. És szeretném úgy élni az életem, hogy ne szóljon bele. Ennek ellenére még mindig liftezik a gyomrom, ha meglátom. Elpirulok és zavarba jövök. Mint minden egyes alkalommal ha találkozunk. Mindegy is.

Beléptem a konyhába és neki álltam reggelizni. Anyuék korán elmentek dolgozni, mint mostantól minden reggel. Elvettem egy kakaós csigát a pultról és leültem enni. Miután végeztem, társultam Matt-hez aki mozogni ugyan tudott de nagyon fájt neki. Pár perc elteltével belépett Wyatt az ajtón. Hello kedves pillangók a gyomromban. Most is jól nézett ki Wyatt, fekete nadrágban fehér pólóban feszített a nappalink közepén.

-Szia!-köszöntem neki vidáman.

-Szia.-köszönt vissza nekem közömbösen. Majd lepacsizott Matt-el. A fiúk táskájukat felfogva indultak ki az ajtón. Én még babráltam a zárral, de végül sikerült bezárni a bejárati ajtót. Wyatt kocsijához lépve, behuppantam az anyósülésre, mert Matt elfoglalta a hátsó ülést. Ezért Wyatt mellett kellett kibírnom azt a 15 percet amíg a sulihoz értünk. Nem volt vészes. De indult már jobban is a reggelem.
Miután leparkolta az autót Wyatt, kiszálltunk és elindultunk Dylanék fele.

-Csá haver!-köszöntötte Luke-Mi van veled? Eléggé bicegsz.

-Pénteki edzés.-mondta unottan Matt.

-Azért minden oké veled?-kérdezte Jack. 

-De szombaton tettünk egy kirándulást és nem volt semmi bajom.-vonta meg a vállát Matt.

-Hol voltatok szombaton?-kérdezte Dylan. Miután üdvözölte Wyatt-et is.

-Az árva házban meglátogattuk Rhea barátait. Bár ez a Chris jó arc.-nevetett Matt.

-Ja, szerintem is.-forgattam a szemem és hirtelen beugrott, hogy Wyatt a barátomnak adta ki magát. Most meg nem is beszélünk. Jó kilátásaim vannak...

Bementünk a suliba. Az osztályba lépve köszöntem Samnek és Evelynnek. Majd beültem Paul mellé, aki legnagyobb meglepetésemre már bent volt a suliba.

-Jó reggelt! Hát te?-kérdeztem vigyorogva.

-Úgy gondoltam ideje lenne időben beérnem első órára. Elég volt nekem ez az 1 hét lógás.-mondta mosolyogva.

-Örülök.-válaszoltam.

-Matthew! Veled meg mi történt?-kérdezte Kathleen.

-Edzés.-válaszolta a telefonjából fel sem nézve.

-Remélem hamar rendbe jössz.-jópofizott majd leült a helyére.

-Kössz asszem.-mondta furán, mire hátra fordultam. Matt rám nézett amolyan ez meg mi volt arckifejezéssel. Hát én sem tudom. Wyatt-re pillantottam aki megtalálta a tekintete nem volt nagyon boldog inkább előre fordultam és néztem a padomat, mintha valami érdekes lenne rajta. De nem, nem volt.
És belépett rajta az ofőnk. Azzal kezdte, hogy reméli sikerült beilleszkednem és nagyon örül neki, hogy jó hatással vagyok Paul-ra. Mert fél 9 előtt még nem látták a suliban ebben az évben. 

-Ennek mindenki nagyon örül...-motyogta mögöttem Wyatt.

-Mond van valami bajod?-kérdeztem hirtelen hátra fordulva.

-Áh semmi. Mi lenne?-kérdezte gúnyosan.

Szó nélkül vissza fordultam.
Szóval valahogy így ment a mai nap. Wyatt viselkedése egész nap közömbös volt. Kathleen nem kötekedett velem szerencsére. Sőt igen csak kedves volt, ami tőle elég meglepő.
A 7.óráról elszabadulva, indulhattunk haza. A haza út csendben telt. Matt a telefonján pötyögött hátul, Wyatt az utat figyelte én pedig az ablakon keresztül figyeltem az elsuhanó tájat. Haza érve Wyatt kidobott minket és elment ő is haza. Sejtésem szerint miattam nem maradt itt. Hát így állunk. Elmaradt az edzésük a fiúknak, mert az edzőjüknek valami dolga volt.
Otthon anyuékkal beszélgettünk a nappaliban, míg szóba került Wyatt.

-Nem tudom mi baja lehet. Ma nagyon feszült volt.-mondta Matt.

-Igen hát erről nekem sincs sejtésem.-vontam meg a vállam. Matt bele törődve hallgatta apu sztoriját a munkáról.