Lots of trying -BEFEJEZETT-

21. R É S Z

A héten különösebben nem történt semmi. Wyatt továbbra is közömbösen viselkedett velem. Vagy ami még jobb volt, levegőnek nézett. Azóta, hogy Paul itt volt nálunk, Wyatt egyre kevesebbszer fordul meg a házunkban. Utálom, hogy haragszik, azért mert itt volt egy barátom. És utálom, hogy haragszom rá, amiért ő haragszik rám. Pénteken jártunk a kórházban suli után, mert Matt-nek vissza kellett menni kontrollra. Mondták, hogy jól van de még pihenjen. Az volt az első dolga, hogy neki állt edzeni. Bár az orvos mondta neki, hogy fájni fog neki eleinte, de ő Matt, senkire sem hallgat. Sam és Evelyn meglátogattak szombaton. Evelyn nem maradt sokáig, csak személyesen akarta közölni, hogy el megy a suliból, mert az apukája máshol kapott állást, mert elő léptették. Elbúcsúztunk tőle és utána már nem volt kedvünk semmit sem csinálni. Sam egy kicsit feldobódott miután pár szót beszélt Matt-el. Mivel Wyatt nem akart velem találkozni, ezért Matt-et megkérte, hogy találkozzanak a közeli parkban. Nem tudom, hogy mi volt, mert Matt nem mondott semmit. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem fog érdekelni Wyatt és én is ugyan olyan közömbös leszek vele, mint ő velem. Szóval valahogy így állunk most. 

Ma pedig hétfő van. Felkeltem és a szekrényemhez lépve kivettem egy fehér farmert és egy sötétkék kapucnis pulcsit. Magamra húztam a cipőmet és kifésültem a hajam és össze fogtam. Kilépve a szobámból, leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol várt pár palacsinta. Gondolom anya csinálta még. Neki is álltam a reggelimnek.

Fél 8 volt már, amikor Matt még mindig a szobájában volt. Gondoltam megnézem mi van vele. Bekopogtam, de nem jött válasz. Benyitottam és láttam, hogy Matt még mindig az ágyat nyomja. Na szép mondhatom. 

-Matt...-szóltam de semmi.

-Matt kelj fel!-dobtam neki egy párnát. Mire morgott egyet és megfordult. Sóhajtottam egyet.

-Matthew Weston, most azonnal takarodj ki az ágyból!-mondtam hangosan, mire megijedt és hirtelen felült az ágyban.

-Mi történt?-kérdezte totál kómásan.

-Á, semmi különös minden a legnagyobb rendben.-mondtam cinikusan.

-Akkor meg mi a francnak ébresztesz fel?-dőlt vissza az ágyába.-Amugy csini vagy. Készülsz valahova?-kérdezte vigyorogva.

-Igen, el sem hiszed. De suliba! Matt már ott kellene lennünk!

-Mivan? Minek? Szombat van.-felelte össze zavarodva.

-A francokat! Hétfő van te barom!

-Jól van nyugi.-próbálta össze szedni a gondolatait.-Még van időnk nem?

-Nem, Matt! Már becsengettek.-mutattam fel a telefonom kijelzőjét, ami 8:05-öt mutatott. 

-Bazd meg!-ugrott ki az ágyból és gyorsan a szekrényhez ment. Én pedig ki a szobájából. A kanapén ülve vártam hogy leérjen, majd ahogy lefutott a lépcsőn, felkapta a kocsi kulcsot és a táskáját rohant ki az autójához amíg én bezártam az ajtót. Gyorsan bepattantam mellé az autóba és kitolatott a házunk elől. A 15 perces utat végülis 10 perc alatt tettük meg, de óriási dúgó volt.

Rohanva értünk az emeletre. És bekopogtunk a termünkbe. Mindenki felénk kapta a fejét. Wyatt lyukat fúrt az oldalamba a tekitetével. De letudtam úgy ülni a helyemre, hogy egyszer se nézzek rá. Amúgy nem volt gond belőle, hogy késtünk egy kicsit, szerencsére az ofővel volt óránk. Aki arról mesélt, hogy jövő héten kirándulásra megyünk 3 napra. Marha jó, még ez is. Nem elég, hogy Wyattet kerülgetnem kell a suliban, most viseljem el 3 napig. 

-Kivételesen nem én késtem.-vigyorgott rám Paul.

-Egyszer megesik. Csak Matt elaludt.-mosolyogtam rá.

-Szerencse, hogy már tud vezetni.-hajolt közel hozzám.

-Hát igen, tényleg az.

Szünetben lementünk az udvarra. Egyik oldalamon Paul a másikon Sam ült. Velem szemben Wyatt, Matt, Luke, Ben, Dylan és Jack támasztotta a falat. Wyatt felénk fordult pár másodpercre, majd elkapta a fejét amikor nyílt az ajtó és egy barna hajú lány lépett ki rajta.

Egyenes Wyatt felé vette az irányt. Wyatt várta a lányt és közel lépve hozzá megcsókolta. Igen az egész udvar szeme láttára. Igen az én szemem láttára. Minta mi sem történt volna átölelte a lányt és hátat fordított nekünk. A földet bámultam, és így sikerült vissza tartanom pár könny cseppet. Sam vígasztalóan simogatta a kezem, Paul pedig a telefonját nyomkodta, mert fogalma sem volt semmiről. Persze ez után oly annyira elment a kedvem mindentől, hogy a szünetekben is szomorúan meredtem magam elé. Utolsó óra végén megváltást jelentett nekem a csengő. Elpakoltam a cuccom és kifelé vettem az irányt a suliból Sam-el és Paul-al.

A suli előtt elköszöntem tőlük és Matt kék autója felé vettem az irányt. Ahol ott állt Matt és Wyatt is.
-Matt mehetünk?-szóltam oda neki.
-Persze, húgi. Csá haver!-köszönt el Wyatt-től míg én beültem az autóba, majd ő is.
-Minden oké? Olyan szomorúnak tűnsz.-kérdezte Matt.
-Persze, minden oké.-nem semmi nem oké. Csak menjünk már haza. Matt kijárt a parkolóból, de még láttam ahogy Wyatt áll az autója mellett és a barna hajú lány közelít felé. Megöleli majd beül az autóba Wyatt mellé...