Ma magamtól keltem. Arcomon éreztem a nap halvány sugarait. Megnéztem mennyi lehet az idő. 7 óra. Kikeltem az ágyamból és a szekrényemhez léptem. Kivettem egy halvány rózsa szín pólót rajta virág mintával, egy kék farmert és felhúztam a fekete cipőm. Felkaptam a táskám és lerohantam a lépcsőn.
A konyhába lépve üdvözöltem anyut.
-Jó reggelt!-mondtam és adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt kicsikém!-ölelt magához majd leültem. Elvettem egy almát a pultról és bele haraptam.
-Milyen napod volt tegnap?-kérdezte mosolyogva.
-Egész jó volt. Bírom amikor csak 6 óránk van. Egyre jobban kezdek hozzá szokni az új sulihoz.-válaszoltam boldogan.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök ennek Rhea!-mondta miközben csomagolt szendvicseket.-Paul-al minden rendben?
-Persze. Még mindig normális. De ha akarna se tudna semmit sem csinálni velem, mert mögöttem ott ül Matt és Wyatt is.
-Húgi!!-ordított nekem Matt.
-Igen? A konyhában vagyok!-kiabáltam vissza. Hallottam hogy letrappol a lépcsőn és felbukkan a konyha ajtajában.
-Figyelj menni kéne suliba. Mindjárt indulunk.- kapott fel egy almát a pultról és egy puszit adott anyának. Én is elköszöntem és Matt után mentem a bejárati ajtó felé. A táskámat felkaptam a vállamra és bezártam az ajtót. Matt most egy fekete autó felé vette az irányt.
Aminek a vezető oldali ülésén Wyatt ült. Matt beült hátra, gondoltam akkor én ülök előre.
-Szia!-köszöntem Wyatt-nek mosolyogva. Aki felém fordította fejét és rám vezette csillogó barna szemeit. Gyorsan végig mértem őt sötét póló és kék farmer volt rajta.
-Szia!-köszönt mosolyogva. Majd lepacsizott Mattel.
-Nem baj, hogy ma én fuvarozlak ugye?-kérdezte vigyorogva.
-Nem. Amíg nem nekem kell vezetnem addig, mindegy ki fuvaroz.-nevettem.
Elindultunk a suli felé. Wyatt nem vezetett sem gyorsan sem lassan. Előzgette az autókat de biztonságban éreztem magam mellette. Nagyobb biztonságban mint például Matt mellett. Amikor leparkolt mindenki minket nézett. Mintha valami nagy szám lenne, hogy Wyatt hozott minket suliba. Most én is oda mentem a padon ülő fiúkhoz.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.
-Szia!-köszöntek majd lepacsiztak Wyatt-el és Matt-el.
-Láttátok a tegnapi Bajnokok Ligája meccset?-kérdezte Dylan.
-Persze.-reagált Matt.-3-0-ra nyert a...-magyarázta Matt nekem pedig fogalmam sem volt róla hogy miről hadovál. A telefon rezgésére lettem figyelmes. Előkaptam a táskámból a telefonom és hátra léptem kicsit. Éreztem, hogy Wyatt keze véletlenül hozzáér a derekamhoz. Ő félig mögöttem állt és a hirtelen érintésére kihagyott egy ütemet a szívem. Bár ő úgy tett mintha mi sem történt volna tovább beszélgettek valami meccsről. Így inkább én sem firtattam a dolgot. Matt-nek mondtam, hogy inkább fel megyek az osztályba, mert képtelen voltam ott maradni Wyatt mellett. Beléptem a terembe és köszöntem a lányoknak.
-Szia!-üdvözöltek mosolyogva.
-Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Tanultunk a matek dogára.-mondta Sam.-És veled?
-Semmi különös. Csak ma Wyatt hozott miket suliba és amikor kiszálltunk az egész suli minket nézett.-meséltem még mindig furcsállva a helyzetet.
-Ne csodálkozz. Wyatt nagy tekintélynek őrvend a suliban. Elég menő és verekedős srác. Szerinted miért van oda érte az osztály libája?-utalt Kathleen-re.
-Verekedős? Matt is?-kérdeztem meglepetten.
-Igen. Bár Matt nem annyira de ő is benne van pár balhéban.-mondta Evelyn.
-Nem is gondoltam volna róluk.-mondtam elképedve majd beléptek az ajtón. Köszöntek a Samnek és Evelynnek majd leültek a helyükre. Wyatt Matt után lépkedve felvette velem a szemkontaktust pár másodperc utána fejem lehajtva pásztáztam a padot.
Kicsivel később megérkezett Kathleen is, Courtney-val és Jessa-val az oldalán.
-Atya ég!-kiáltott fel Katheen.-Rhea!-A nevem hallatán felnéztem rá.
-Annyira de annyira tetszik a pólód! Olyan mintha lehányt volna egy unikornis.-vágta oda nekem a beszólását. Na lehet nem kellett volna, pont ezt a pólót felhúznom. Épp megszólaltam volna amikor valaki közbe vágott.
-Kathleen, őszintén...Legalább rajta van ruha.-szólt lazán Wyatt. Amit a fiúk hangos röhögéssel díjaztak.
-Mindig van rajtam ruha!-sipította a lány vörös fejjel.
-Nézz tükörbe.-vágta rá előre dőlve Wyatt. Kathleen csak fújtatva leült a helyére. Wyatt felállt a helyéről és a padom mellé lépett.-Mellesleg tetszik a pólód Rhea.-kacsintott rám és kiment a teremből. Elpirulva lehajtottam a fejem.
Majd bejött a matek tanár. 10 perc késéssel befutott Paul is.
-Szia!-köszönt halkan.
-Szia. Dolgozatot írunk. Még ismétlés van.-tájékoztattam őt.
-Marha jó.-nézett unottan a plafonra. Miután kicsengettek matekról a lányokhoz léptem.
-Lemegyek a büfébe. Kértek valamit?-kérdeztem.
-Nem köszi. Reggel voltunk. De elkísérjünk?
-Nem kell köszi. Mindjárt jövök.-mosolyogtam rá.
Elindultam a büfé felé, ahol beálltam a rövid sor végére. Mögöttem Wyatt állt meg.
-Éhes vagy?-kérdezte vigyorogva.
-Nem. Csak forró csokit akartam inni.-varázsoltam halvány mosolyt az arcomra.-Köszi, hogy beszóltál Kathleen-nek, de megtudom magam védeni.-fontam össze a kezem.
-Tudom. De már túl sokat képzel magáról. Ilyen kis hülyeségekkel szórakozik, mint hogy kinek milyen a pólója?-kérdezte a fejét rázva.-És tényleg tetszik nekem ez a póló.-mondta mosolyogva. Hála istennek előttem épp fizettek, ezért előre kellett fordulnom szóval Wyatt nem látta, hogy zavarba jöttem.
-Jó reggelt! Egy forró csokit kérnék!-mondtam a büfés néninek.
-Még kérnék mellé egy sajtos szendvicset.-lépett mellém Wyatt és megtámaszkodott a pulton. A keze hozzá ért az enyémhez és bizseregni kezdett a bőröm ahol hozzám ért. Furán néztem Wyatt-re. Ő pedig csak mosolygott. Miután megkapta a szendvicset és a forró csokit is, gyorsan fizetett.
-Tessék!-adta a kezembe a poharat.
-Köszönöm. 150 forint volt ugye?-kérdeztem miközben a termünk felé vettük az irányt.
-Nem kell kifizetned.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
A nap további része elég unalmasan telt. Lementek az órák és Wyatt hozott minket haza. Aztán itt is maradt nálunk.
YOU ARE READING
Lots of trying -BEFEJEZETT-
ActionRhea Sky vagyok. Már 7 éve egyedül vagyok. 10 éves koromban haltak meg a szüleim. Egy tragikus autóbalesetben. Azóta az árvaházban élem a napjaim. A nevelők szerint 17 éves korban 10% rá az esély, hogy örökbe fogadjanak. Tehát nem nagyon reménykedem...