Lots of trying -BEFEJEZETT-

34. R É S Z

Hétfő reggel Wyatt mellett ültem a kocsijában és a suli felé tartottunk. Wyatt keze a váltón volt, később pedig megragadta a kezem és össze kulcsolta az ujjainkat. Amikor megérkeztünk, nem akartam kiszállni de muszáj volt. Wyatt megvárt a kocsi mögött fél vállára lazán felvette a táskáját és megragadta a kezem. Nyomott egy puszit a homlokomra és oda sétáltunk a többiekhez. Matt már ott volt és Sam-et ölelte át.

-Már ideje volt!-kiáltotta Luke nekünk.

-Már azt hittük sose jöttök össze!-mondta Jack és Ben is huuu-zott egy sort.

-Ti tudtatok róla?-kérdeztem zavarban.

-Aha.-vontak vállat. Össze mosolyogtunk Wyatt-el és nyomott egy puszit az arcomra.

-Asszony! Megcsalsz?-támadott le Dylan.

-Bocs Dylan. De nézz már rá milyen helyes és menő. Nem lehet neki ellen állni, mellesleg csapatkapitány. Szóval köztünk vége, soha többet ne keress.-mondtam neki, folytatva a hülyéskedést. Mindenki felnevetett.

-Pedig biztos helyesebb vagyok nálad.-sértődött meg Dylan, szavait Wyatt-hez intézve.

-Persze, hogy az vagy ne aggódj.-röhögött Wyatt.

-Helyes vagyok ugye?-fordult körbe vigyorogva.

-Hát hogyne Dylan. Te vagy a leghelyesebb...Wyatt után.-vágtam rá, mire Wyatt magához ölelt a többiek pedig nevettek.

-A második helyet tartsuk meg Matt-nek.-szólt közbe Sam.

-Akkor enyém a harmadik hely.-biccentett magabiztosan.

-Naaa- háborgott Luke.-Rémlik, hogy ikrek vagyunk?

-Mindig elfelejtelek.-röhögött Dylan.

-Na szép.-csapta vállon Luke.-De szerintem húzzunk be.-nézett a telefonjára.

Sokan néztek, de nem volt olyan vészes mint gondoltam. Bementünk a terembe és leültem Paul mellé.

-Ez komoly?-kérdezte szemöldökét felvonva. Na ja, gondoltam, hogy ez lesz ha meglát minket.

-Aha.-mondtam a táskámban kutatva.

-Mintha a falnak beszélnék. Meg fog bántani.-sziszegte.

-Akkor megbánt. Azt tudom, hogy vele akarok lenni.-néztem rá.

-Sírni fogsz.-mondta.

-Az emberek sírnak, majd abba hagyják. Majd én is abba fogom.-vontam meg a vállam.

-Nem hiszem el! Tudod, hogy csak a legjobbat akarom neked. Ő nem jó neked!-mondta hangosan és felpattant, mire Wyatt is idenézett a terem végéből.

-Tudom, hogy mi a jó nekem! Ha azt mondom ő, akkor ő! Értsd meg!-álltam fel én is és farkas szemet néztem vele.

-Már előre tudom mi lesz a vége.-vágta rá.

-Na mi? Mondd csak meg. Kíváncsi vagyok.-termett mellettem Wyatt.

-Megfogod bántani, mint mindenkit aki a közeledben van!-fordult Wyatt felé.

-Mióta látod a jövőt? Jó lenne ha nem szólnál bele az életünkbe.-ölelt át Wyatt. Életünkbe, de jó hallani.-Senki sem kíváncsi rád és a mondandódra se. Én örülnék a helyedben, hogy ilyen padtársam van mint Rhea. Annak ellenére sem kért új padtársat, mert nem bírja melletted. Mindig ellenem akartad uszítani, de sosem sikerült. Jó lenne, ha végre elfogadnád és feladnád. Mi nagyon sok próbálkozás ellenére sem tudtunk távol lenni egymástól, de tudod mit most már nem is szeretnék távol lenni tőle!-magyarázta halál nyugodtan és nyomott egy puszit a hajamba.

-Forduljatok fel!-vágta rá és kiviharzott a teremből Paul. Megfordultam és átöleltem Wyatt-et.

-Te elhiszed? Azt mondta forduljak fel! Most meg kellene sértődnöm?-kérdezte Wyatt. Mire felnevettem.-Nyugodj meg. Nincs baj. Ez egy féltékeny tuskó.

Végül Paul is visszajött órára és bocsánatot is kért. Nem akartam rosszban lenni vele, ezért megbocsátottam neki. Wyatt viszont nem tágított. Szünetben lementünk Sam-el az udvarra és leültünk a padra, ahogy mindig szoktunk. Wyatt-ék is kiléptek a suli ajtaján, de nem a falat támasztották, hanem hozzánk jöttek. Sam mellé oda lépett Matt és átölelte. Mellém felpattant a padra Wyatt és leült mellém. Nyomott egy puszit az arcomra és megfogta a kezem. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy lyukat égetnek a hátamba a többiek pillantásai. Wyatt mellettem volt és ez a legfontosabb.