Lots of trying -BEFEJEZETT-

36. R É S Z

November kezdetével, beköszöntött Lynnwood-ba is a tél. Tehát elő a meleg ruhákkal és a nagy kabátokkal. Ma vasárnap van és hétvége révén itt voltak a srácok is. Szóval ma nem csak 2 fiú, Matt és Wyatt tették próbára az idegeimet, hanem csatlakozott hozzájuk Dylan és Luke is. És mivel heti 5 nap össze vagyok zárva velük, ezért inkább a szobámban feküdtem délután és sorozatot néztem. De Wyatt ott hagyva a srácokat, meglátogatott.

-Mit csinál ma a magányos barátnőm?-lépett be a szobámba.

-A magányos barátnőd sorozatot néz, míg a barátját lefoglalják a barátai.-állítottam le a gépem.

-De a barát volt olyan kedves, hogy ott hagyta a barátait és fel ugrott a barátnőjéhez. Nem kap valamilyen jutalmat ez a barát?-húzta vigyorra a száját.

-Kéne kapnia? Szerintem nem érdemli meg.-fontam keresztbe a karjaim.

-Szerintem pedig nagyon is.-jött közelebb hozzám és leült velem szemben az ágyra. Oda hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

Másnap kipihenten pattantam ki az ágyamból. A szekrényhez lépve felkaptam magamra a fekete farmerem és felhúztam egy hosszú ujjú pólót. Majd Wyatt lépett be kopogás nélkül az ajtómon.

-Nem tudom, hogy mennyire vagy képben a 21.századdal, de a normális emberek kopogni szoktak, ha belépnek valahová. Épp öltötem!-szóltam rá, mire pimasz vigyor jelent meg az arcán.

-Oh, elkéstem?-kérdezte boci szemekkel.

-Igen Wyatt szerencsére. Tudod ma szeretnék suliba menni és ha te meglátnál ruha nélkül lehet nem érnénk be ma.-forgattam a szemem miközben felhúztam a cipőm.

-Nem is tudtam, hogy ennyire jól ismersz.-vigyorgott.

-Volt rá pár hónapom, hogy kiismerjelek.-néztem az arcára. Álmosan is itt flörtöl velem. Kócos haja a homlokába lógott és fekete farmerben és pulcsiban ácsorgott az ajtóban.

-Amúgy ma már látta egy fésű a hajad?-kérdeztem mosolyogva, mert hozzá szoktam, hogy csak én láthatom így. Amikor nem a tökéletes énjét mutatja.

-Nem tetszik?-fonta össze a karjait mellkasa előtt.

-Nagyon aranyos. De mit fognak szólni a rajongóid az új külsődhöz?-nevettem fel.

-Nem érdekelnek, mert csak neked akarok tetszeni.-felelte majd ellökte magát a faltól és hozzám lépett.-És mivel szerinted így aranyos vagyok, pont leszarom őket.-mondta majd közel hajolt az arcomhoz és csókot nyomott a számra. Én pedig lábujjhegyre állva, -persze mert kell neki másfél fejjel magasabbnak lennie-boldogan csókoltam vissza.

-Gyerekek, indulhatunk?-lépett be szintén kopogás nélkül Matt. Kopogástilalom van a házunkban talán?

-Khm, igen mehetünk.-mondtam zavartan, mert Matt időzítése mindig a toppon van. Vagyis mindig akkor nyit ránk, amikor nem kellene.

-Hé, tesó!-szólt Wyattnek Matt.-Miért érzem azt, hogy megzavartam valamit?

-Talán azért, mert tényleg megzavartál valamit.-paskolta meg Wyatt Matt vállát.

-Ó, baszki! Sajnálom!-mondta Matt.

-Semmi baj, már hozzá szoktunk.-mosolygott rá. Most én sem tudom, hogy kedves volt Wyatt vagy inkább szarkasztikus. Mivel Matt kocsija sajnos szervízben van, ezért ma velünk jön suliba. Ezért az autóhoz kiérve Matt be is pattant a hátsó ülésre, mi pedig Wyattel előre ültünk. Mindenkit megnyugtatok, nem én vezettem. A biztonsági övet bekapcsolva egy kicsit össze húztam magamon a kabátom.

-Fázol?-fordult felém Wyatt kérdőn.

-Igen, egy kicsit.-bólintottam és Wyattnek több sem kellett már is feltekerte a fűtést. Imádom, hogy ilyen figyelmes.

A suli parkolóba érve kiszálltunk az autóból én megvártam amíg Wyatt bezárja az autót és mellém sétál. Matt addig előre ment a fiúkhoz. Wyatt mellém lépve hátára kapta a táskáját, az én táskámat az egyik kezében tartotta, a másik kezével az ujjainkat fonta össze. Szeretem, amikor egy ilyen pillanatnál hangosan dobban a szívem.

-Add ide a táskám. Majd viszem én.-nyújtottam a másik kezem.

-Egy csókért cserébe.-mosolygott rám pimaszul. Abba nem halok bele. Arca felé hajoltam és megcsókoltam.

-Most már ide adod a táskám?-kérdeztem.

-Nem.-válaszolta a vállát megvonva.-De a csók jól esett. Kaphatok még?

-Nem! Telhetetlen vagy és átvertél!-vágtam rá amin csak nevetett.

Lassan lépegettünk a többiek felé, mert már csak ez a kis idő az amit együtt tudunk tölteni. De megütötte a fülem néhány beszélgetés foszlány.

-Ezek még mindig együtt vannak?

-Igen látod. Elég jól megvannak. Nagyon aranyosak.

-Dehogy azok! Wyattnek miért nem nyilott még fel a szeme?!-akadt ki a lány végül. Wyattel egymásra néztünk és adott egy puszit a számra, amivel egyrészt azt bizonyította, hogy mellettem van és nem lesz gond, másrészt pedig még jobban felidegesítette a lányt.