Lots of trying -BEFEJEZETT-

5. R É S Z

Reggel izgatottan keltem. Hétfő van vagyis első nap az új suliban. Szerencsémre vagy balszerencsémre egy osztályba fogunk járni Matt-el. És igen Wyatt-el is. Nem tudom hogy ez jó dolog-e vagy sem. Inkább kikeltem az ágyamból és felöltöztem. Felvettem egy fekete farmert, egy fehér mintás pólót és a fekete cipőmet. A hajam csak kifésültem, felkaptam a táskám és letrappoltam az emeletről. Cass már a konyhában sürgött-forgott. Steven a nappaliban olvasta az újságot.

-Szia apu!-ültem le mellé és megöleltem. 

-Szia tökmag.-köszönt mire nekem mosolyra húzódott a szám.

-Nem tudod mi lesz a reggeli?-kérdeztem.

-Nem. De jó szaga van.-szippantott egyet a levegőbe és tovább olvasta az újságot.

A konyhába lépve láttam az elkészült palacsintákat, amire a gyomrom is megkorgott.

-Szia anya, jó illata van.-szóltam Cass-hez.

-Szia kincsem.-mosolygott rám.-Izgulsz az első nap miatt?

-Nem is kicsit. Mi lesz ha nem fogadnak be? Az utolsó évben sulit váltani, és amúgy is ez már egy össze szokott csapat.-paráztam be.

-Nem kell izgulnod. Ott lesz Matt is. Ahogy láttam eléggé össze barátkoztál Wyatt-el is.-mondta bíztatóan, amire nekem akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Eszembe jutott a tegnapi lisztes szitu.

-Ja igen.-mondtam halvány mosollyal az arcomon.

-Matt-nek rengeteg barátja van szóval valószínű neked is össze kell majd barátkozni velük. De a legtöbb benne van a foci csapatban is. A többiek meg szerintem csak hozzájuk csapódtak. Majd mindenkit megismersz. Ne aggódj. Minden rendben lesz.-bíztatott engem és elém rakott pár palacsintát. Pár perccel később lejött Matt is és mellettem ülve tömte magába a reggelit. Miután kész lett elindulhattunk a suliba. Ő boldogan vigyorogva míg én egy álmosollyal gyomorgörccsel küzdve.

Kiléptünk a bejárati ajtón és beülve Matt kocsijába, a suli felé vettük az irányt. Az iskola egy hatalmas udvar közepén állt. Az épület is nagy volt. Matt megállt a parkoló közepén. Átsétáltunk a parkolón egészen egy padig, ahol Matt barátai ücsörögtek, az élükön Wyatt-el. Az egyik srácnak feltűnt, hogy közeledünk és felkiáltott.

-Nézd itt van Matt és a húga.-lökött oldalba egy másik srácot és ide rohant. Matt tartotta a kezét, hogy lepacsizzon vele, de helyette a srác lendületből átölelt engem. Amin nem csak én lepődtem meg hanem Matt, Wyatt és a többi srác is. Esetlenül vissza öleltem a srácot.

-Öhmm...hello.-köszöntem furán.

-Jajj tényleg. Szia Dylan vagyok.-vigyorgott a srác.

-Én Rhea. Nagyon örülök.-mosolyogtam rá.

-Nem csak szép még tisztelettudó is.-bólogatott.

-Hé a húgom tabu.-lökte meg Matt Dylan vállát.

-Tudom. Már mondtad párszor.-forgatta a szemét.

-Gyere bemutatlak a többieknek is.-mondta Matt és a társasághoz vezetett. Wyatt felnézett a telefonjából, engedett egy laza mosolyt és újra a telefonjának szentelte a figyelmét. Fehér pólóban, fekete nadrágban és szürke kabátban ült a pad tetején. Haját a kabátja kapucnija fedte.

-Nos Wyatt-et már ismered.-kezdte mire Wyatt szemét forgatta.- Ő itt Ben.-mutatott be egy magas, barna hajú srácnak akinek a haja eltakarta fele arcát. Rosszfiús külső.

-Szia Ben Gray vagyok.-mondta mosolyogva.

-Hello. Rhea Sky vagyok.-mosolyogtam rá.

- Ők itt Dylan, Jack és Luke.-magyarázta a srácokra mutogatva.

Dylan alacsonyabb Bennél és vele ellentétben neki aranyos, kisfiús arca van.

-Hello Jack Kyler.-biccentett a srác. Jack Dylannel egy magas lehet, sötét barna haja homlokába lógott.

-Hali Luke Harrison.-nyújtotta a kezét és vele is kezet ráztam miközben bemutatkoztam. Luke kísértetiesen hasonlít Dylanre. Ugyan az a kisfiús arc, csak a hajuk áll máshogy. Luke össze borzolva hordja míg, Dylan inkább előre fésüli.

-Ti tesók vagytok?-kérdeztem kapkodva köztük a fejem.

-Hát ja. Kiskorunkba szétmentek a szüleink. Én anyámmal és az újdonsült férjével élek.-magyarázta Dylan.

-Én pedig apámmal és a feleségével élek.-mondta Luke.-Ikrek vagyunk. Azt hitték a szüleink, hogy ha külön nevelnek minket akkor nem is fogunk találkozni. De rábasztak, mert egy suliba írattak minket.-pacsizott össze a tesójával.

-Igen és 2 éve tudjuk mi a szitu. A szüleink persze semmit sem sejtenek. De a képek alapján amit anyám örömmel dugdos előlem, rajta volt az igazság és mi sem vagyunk hülyék.-röhögött Dylan.

-Tyű... milyen érzés megtudni, hogy van egy testvéred?-kérdeztem.

-Hát eleinte fura volt, de bele rázódtunk. Gondolj bele amikor meglátod szeptember 1-jén a hasonmásod.-mondta Luke.- Minden tanár kérdezte, hogy most melyikünket hogy hívják. Marha jó volt.

-És a szüleitek nem jöttek rá? A tanárok nem mondtak semmit szülőin vagy valamikor?-faggattam a srácokat.

-Soha nem mondtuk meg, mikor volt szülői. Így elég könnyű volt.-röhögtek össze. Majd elő jött a foci téma.

-Figyelj Matt-hívtam félre-Nem lenne baj, ha bemennék előbb a terembe? Tudod ismerkedni, nem akarok azzal barátokat szerezni, hogy a tieiddel lógok.-néztem körbe az udvaron. Minden szempár ránk illetve a társaságunkra szegezte a tekintetét.

-Persze menj csak. De nyugodtan lóghatsz velünk is. 26-os terem. Órán talizunk.-magyarázta, megölelt és vissza ment a többiekhez.