Reggel 8 óra után keltem. Kinéztem az ablakomon, amelyen halványan sütött be a nap és egy fa halvány alakját árnyékolta a szobám falára. Új életem első napja. Kikeltem az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt, de valamin megakadt a szemem. Az asztalon hevert 2 doboz. Az egyiken dobozon egy telefon rajza volt a másikon pedig egy laptopé. Nem is bontottam ki, mert úgy voltam vele, hogy ez nekem sok. Túl sok. Inkább lementem a nappaliba ahol már ott volt Matt, Cass és Steven is.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt!-öleltek meg.
-Hali húgi. Na láttad az ajándékaid?-vonta fel vigyorogva a szemölökét Matt.
-Igen, köszönöm. De nem fogadhatom el.-válaszoltam és lehervadt a mosoly a tesóm arcáról.
-De miért?-kérdezte szomorúan.
-Mert már így is rengeteg mindent kaptam tőletek. Kaptam egy családot. Ma elviszel vásárolni amire egy fityingem sincs.-húztam el a szám.
-Ugye nem hitted, hogy te fogod állni a ruháidat?-kérdezte Cass meglepődve.
-Hát de.-mondtam amire felnevettek. Hát igen. Dolgoztam diák munkán. Bár nem sokat, de mégis csak kerestem vele.
-Nem, nem. Majd adunk pénzt és akkor eltudtok menni vásárolni.-mondta Steven.
-Oké.-mondtam mosolyogva.
-Szerintem reggelizzünk meg és utána indulhatunk is.-mondta Matt és elindult a konyha felé. Ahova én is követtem.
-Hol találom a tányérokat?-kérdeztem tőle.
-Jobbról a második szekrény. Szereted a pirítóst?-kérdezte.
-Nem tudom. Megkóstolom.-mosolyogtam rá.
-Te még nem ettél pirítóst?-vágott meglepődött arcot.
-Nem. Vagy nem emlékszem, hogy ettem volna.-gondolkoztam hangosan.
-Akkor mit ettetek?
-Gabona pelyhet. De néha kaptunk palacsintát és bundáskenyeret. De azt ritkán.
-Ahj húgi.-ölelt magához.-Ma van új életed első napja. Minden megfog változni. De ha szükséged lesz rám, itt vagyok.
-Tudom és köszönöm. Csak nagyon fura még itt. Fura, hogy magamtól keltem és nem az ébresztő idegesítő csipogására. Fura, hogy vannak szüleim. Fura, hogy van testvérem. Örülök mindennek, de nekem 7 évig nem volt semmim és senkim.-vallottam be neki. A monológomra egy ölelést kaptam.
-Ne lelkizzünk, mert mindjárt sírok.-mondta komolyan, amire elnevettem magam.-Adsz egy tányért?
-Persze.-nyújtottam neki. Rárakott egy pirítóst a tányérra és megkente nutellával.
-Tessék. Kóstold meg.-adta oda a kaját.
-Ez...ez nagyon finom.-mosolyogtam rá.
-Tudom. Hisz én csináltam.-vigyorgott büszkén. Amin csak nevettem. Időközben csatlakoztak a szüleink is.
-Amúgy anyu, kihez is mentek?-kérdezte Matt az asztalnál.
-Apád legjobb barátjához Jerry-hez. Meghívtak minket, egy kis csevegésre. Szerintem este felé már itthon leszünk.
-Jól van anyu. Mi is szerintem estére már itthon leszünk.-nézett rám Matt.
-Ne rám nézz, azt sem tudom hova akarsz vinni.-nevettem ki.
-Jogos-röhögött Matt-Befejezted?
-Aha.-álltam fel és tányéromat bele raktam a mosogatóba.
-Akkor öltözz és indulunk.-adta ki az utasításokat.
-Oké.-szaladtam fel a szobámba.
A szekrényemhez lépve kivettem egy fekete nadrágot aminek most már inkább szürke színe van és egy sötét kék pólót. A lábamra húztam a megviselt sport cipőm. Kifésültem a hajam és leszaladtam a nappaliba. Ahol már Matt várt rám. Fehér póló volt rajta, fekete farmer és egy fehér cipő. Felkelt a kanapéról és kikapcsolta a tévét.
-Gyere. Kocsival megyünk.-vette fel az asztalról a kocsi kulcsot.
-Matt neked van jogsid?-kérdeztem meglepetten.
-Persze.-nevetett fel.
-Mióta?
-Már vagy fél éve.
-Szóval fél éve. Elütöttél már valamit? Egy őzet, kutyát, rókát, macskát?
-Nem. Még nem ütöttem el semmit. Nem is szándékozom.-mondta gondolkodva.
-Okoztál már balesetet?
-Nem, nem okoztam. Nyugi már mellettem biztonságban vagy.-nevetett ki.
-Jól van de ha meghalunk a síromra azt fogják írni, hogy a saját bátyja nyírta ki, mivel szegény lány hallgatott rá.-mondtam komolyan de elnevettem magam.
-Vállalom a felelősséget.-röhögött rajtam.
-Akkor menjünk.-mondtam és kiléptem az ajtón. Matt pedig jött utánam. A szürke autó felé igyekeztem amivel tegnap jöttünk haza.
-Hová mész?-kérdezte Matt össze ráncolt szemöldökkel.
-Az autóhoz. Kocsival megyünk nem?
-Igen de az enyémmel. A szürke az apué, a fehér anyué a kék pedig az enyém.-mutogatta végig az autókat. Majd beültünk a kékbe. Fekete műszerfalra szegeztem a tekintetem, miközben bele süppedtem a bőrülésbe. Matt beindította az autót és elindultunk. Örültem amikor kiszállhattam, mert személyem a szerint úgy gondoltam kicsit gyorsan hajtott a 15 perces úton.
-Nem tudtál volna lassabban jönni? A szemem előtt pergett le az életem.-akadtam ki rá.
-Nyugi húgi. Csak hozzá kell szoknod.-vigyorgott rám.
-Kössz, most megnyugtattál.-forgattam a szemem.
-Na gyere, ez hosszú lesz.-húzott maga után.
És igen tényleg hosszú volt. Délután 4-kor értünk haza. De jó volt Matt-el tölteni a napot. Vettünk nekem egy csomó ruhát és egy új cipőt is. A tisztálkodó szereket én választottam. Először Matt szerette volna, de rájött hogy ez nem az ő asztala és inkább átpasszolta a dolgot nekem.
Itthon beültünk a tévé elé és 6-ig el is voltunk vele. De én inkább elmentem fürdeni. Össze szedtem a cuccom és lefoglaltam a fürdőt. Miután végeztem kontyba fogtam a hajam és kiléptem a fürdőből. Amikor egy fiúba botlottam. Ijedten ugrottam hátra. De gyorsan végig néztem a fiún.
-Ááá, Matt itt egy betörő!!!!-ordítottam a tesómnak hátha a közelben van.
-Mi?-vágott fura képet miután kijött a szobájából.
-Ja ő nem betörő. Ő Wyatt a legjobb haverom. Wyatt ez a nő személy aki betörőnek nézett a húgom, Rhea.-mutatott be a srácnak, aki elég helyes volt nálam másfél fejjel magasabb barna hajjal és szemmel. A srác méregetett, de megértem hisz betörőnek néztem.
KAMU SEDANG MEMBACA
Lots of trying -BEFEJEZETT-
AksiRhea Sky vagyok. Már 7 éve egyedül vagyok. 10 éves koromban haltak meg a szüleim. Egy tragikus autóbalesetben. Azóta az árvaházban élem a napjaim. A nevelők szerint 17 éves korban 10% rá az esély, hogy örökbe fogadjanak. Tehát nem nagyon reménykedem...