-Húgi!- jött be Matt a szobámba.
-Mennyi az idő?-ásítoztam miközben felültem az ágyban.
-Nyugi. Még csak 6:50.-lépett be a szobámba Wyatt is.
-Akkor miért vagytok itt?-kérdeztem vissza dőlve az ágyamba.
-Az a helyzet, hogy unatkozunk és nem tudjuk mivel elütni az időt.-magyarázta Matt vigyorogva.
-Matthew!-kiabált fel anya. Matt pedig elindult a lépcső irányába.
-Te nem akarsz kimenni?-kérdeztem Wyatt-től, aki a szobámban kezdett el mászkálni.
-Nem.-vonta meg a vállát és a falon lévő képeket kezdte el nézegetni.
-Itt még milyen kis taknyos voltál.-röhögött hangosan az egyik képen amin kb.6 éves lehettem. Wyatt elfordult a képektől és az ágyam felé vette az irányt.
-Nem voltam taknyos! És Wyatt takarodj már ki a szobámból!-vágtam hozzá egy párnát. Bár nem sokat ért, mert az ágyam mellett állt. Viszont elvesztette az egyensúlyát és rám esett. Az arcunk egészen közel került egymáshoz. Arcomon éreztem a leheletét. A szívem ezerrel dobogott és elfelejtettem, hogyan is kell levegőt venni. Tekintetét az enyémbe fúrta és nem nagyon akart megmozdulni.
-Wyatt! Toldd le a segged.-kiabálta Matt. Wyatt csak lehunyta a szemét és leszállt rólam. Majd egy szó nélkül távozott a szobámból. Most meg mi a fene történt?
Kikeltem az ágyamból, mert ezek után képtelen lennék vissza aludni. Elővettem egy fehér farmert nadrágot, fekete pólóval és felhúztam a tornacipőm is. Megnéztem az időt 7:10. Leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
-Szia anyu!-köszöntett anyut egy öleléssel.
-Szia kicsim! Milyen volt az első nap?-mosolygott rám.
-Nagyon jó. Majdnem mindenkivel jól kijövök.-vettem el egy pogácsát az asztalról.
-Valakivel túlzottan is.-ült mellém Wyatt. Vele szembe Matt is leült.
-Kiről van szó Wyatt?-kérdezte anyu.
-Paul-ról.-mondta unottan.
-Rhea, gondolom azt tudod már, hogy a fiúk nem kedvelik túlzottan. Én csak azt mondom, hogy vigyázz vele. Nem ismerem, szóval a teljes történetet nem tudom, de a fiúk sem akarnak neked rosszat.
-Anyu annyi a történet, hogy Paul egy alvilági seggfej.-mondta Matt majd bele harapott egyet a pogácsájába.
-Nem mondhatjuk meg, hogy kivel barátkozz. De azt sem szeretném ha megbántana. És azt sem, hogy miatta haragudj rám. Az miatt, hogy eltiltottalak tőle. Csak annyit kérek, hogy ha baj van fordulj hozzám.-magyarázta Wyatt. Ami nagyon jól esett. Matt köhécselt párat.
-Úgy értem hozzánk.-helyesbített mire bólintott Matt.
-Köszönöm fiúk.-mondtam virulva.
-Lassan indulni kéne.-nézett a telefonjára Matt.
-Oké csak hozom a táskám.-szaladtam fel az emeletre. Felkaptam a táskám és vissza mentem a nappaliba.
Gyorsan elköszöntem anyutól. Apu már korábban elment. A fiúk után mentem, akik Matt autójánál vártak rám. Ott kezdődtek a problémák, hogy Wyatt-el mindketten elől akartunk ülni.
-Én szoktam itt ülni.-mondta Wyatt az autó ajtajának dőlve. Egy kis ideig néztem, ahogy a szél szétborzolja a haját és a reggeli napsütésben milyen szépen csillog a barna szeme. Gyorsan felébredtem a kábulatból.
-Lányoké az elsőbbség. Udvarias vagy ugye?-húztam győztes vigyorra a szám.
-Megőrjítesz tudod?-nyitotta ki nekem az ajtót.
-Köszönöm.-varázsoltam az arcomra egy mosolyt és beültem az anyós ülésre. Wyatt is bepattant mögém és útnak indultunk. Keddenként csak 6 óránk van. Szóval rövid nap.
Első óránk biosz lesz. Miután Matt leparkolt ők odamentek Dylanékhez. Én csak oda köszöntem nekik és mentem az osztályba. Már Sam és Ev is bent volt.
-Sziasztok!-köszöntem és leültem a padomba. Ev integetett nekem az első padból, miközben nagyon csinált valamit a telefonján.
-Szia mizu?-kérdezte Sam.
-Semmi különös. Álmos vagyok a fiúk korán ébresztettek.-ásítottam.
-Fiúk?-kérdezte Sam.
-Matt meg Wyatt.-mondtam miközben előszedtem a biosz cuccom.
-Miért ébresztettek fel?-nevetett
-Mert unatkoztak.-forgattam a szemem.
-Végülis jellemző rájuk.-mondta Sam és beléptek a fiúk is, pont csengetés előtt.
-Húgi! Milyen óránk lesz?-kérdezte Matt
-Biológia.-mondtam hátra fordulva.
Nyílt az ajtó és belépett rajta Kathleen és két csatlósa Courtney és Jessa. Jessa és Courtney gyorsan le is ültek. Kathleen nem ezt tette. Helyette inkább felénk vette az irányt.
-Szia Wyatt!-köszönt, mire mögöttem Wyatt nagyot sóhajtott.- Arra gondoltam, hogy pénteken elmehetnénk valahova. Például egy mozi?-húzta nagy mosolyra a száját.
-Nem is tudom. Programom van.-húzta el a száját Wyatt.
-Szombaton ráérsz?-csillant fel a lány szeme.
-Nem. Szerintem akkor pont beteg leszek.-utasította vissza, mire mindenki felröhögött és Kathleen elpirosodott.
-Nem tudod mit veszítesz!-mondta a lány és a haját válla fölött átdobva sarkon fordult és a helyére ment. Kérdőn fordultam hátra.
-Hagyjuk inkább oké?-röhögött kínjában Wyatt. Matt-hez inkább nem fordultam mert ő majdnem megfulladt a röhögéstől.
Így kezdtük a biológia órát negyed óra késéssel befutott Paul is. Becsusszant mellém és körmölni kezdte a táblára felírt anyagot. A nap többi részében Kathleen feltűnően haragudott Wyatt-re. Wyatt ezt pedig nagy ívben leszarta. Suli után Sammel és Evelynnel elmentem a közeli mekibe. Wyatt-nek és Matt-nek is edzése volt suli után. 4 óra után elköszöntem a lányoktól és elindultam haza. Matt is otthon volt már.
YOU ARE READING
Lots of trying -BEFEJEZETT-
ActionRhea Sky vagyok. Már 7 éve egyedül vagyok. 10 éves koromban haltak meg a szüleim. Egy tragikus autóbalesetben. Azóta az árvaházban élem a napjaim. A nevelők szerint 17 éves korban 10% rá az esély, hogy örökbe fogadjanak. Tehát nem nagyon reménykedem...