Lots of trying -BEFEJEZETT-

14. R É S Z

Oda siettem Matt mellé. 

-Rhea...-mosolygott halványan.

-Matt mi történt?-kérdeztem aggódva.

-Valószínűleg megrepedt a sípcsontja, de ezt a röntgen után tudjuk majd meg. Hozzá tartozója?-kérdezte a mentős, aki ellátta Matt-et.

-A húga.-mondtam.

-Ön vele jöhet. Hordágyra tesszük és bevisszük. Valószínű, hogy ma bent marad.

-Rendben.-bólintottam és Wyatt-hez léptem.

-Bejössz majd hozzá? Ma még bent marad a kórházban.

-Persze. Haza visszük a kocsikat és utána megyek. Minden rendben lesz.

-Remélem. Majd találkozunk.-mondtam és elindultam a mentősök után akik kitolták Matt-et. Kiléptünk a tornaterem ajtaján és beültünk a mentőbe.

-Minden rendben lesz Matt.

-Tudom, húgi. Ne aggódj. Csak nem tudlak elvinni holnap az árva házba.-mondta a fejét hátra hajtva.

-Matt. Ne rágódj ezen. Majd akkor elmegyünk jövő hétvégén. Vagy amikor majd rendesen tudsz járni.-mosolyogtam rá.-Csak gyógyulj meg.

-Már most kutya bajom.-vonta meg a vállát.

-Ezzel nem értek egyet Mr. Weston.-szólt a mentős.-Lehetséges, hogy megrepedt a sípcsontja, kificamodott a bokája és egy kis zúzódás látható a bal könyökén is. De szerintem még van enyhe agyrázkódása is.-magyarázta, mire aggódva Mattre néztem.

-Kössz. Most aztán majd megtudom nyugtatni a húgomat.-forgatta a szemét.

-Megjöttünk Tom.-szólt a sofőr. Kinyitották az ajtót és kitolták Matt-et. Én utána szálltam ki és követtem az orvosokat az előtérig. Míg nem szóltak, hogy majd tájékoztatnak Matt állapotáról. Marha jó. Járkálni kezdtem és úgy döntöttem felhívom anyát. Elővettem a telefonom a táskámból és megcsörgettem anyát, remélve hogy felveszi.

-Szia anya.-köszöntem bele a telefonba.

-Szia kicsim. Unatkozol? A fiúknak még meddig tart az edzés?-kérdezte vidáman.

-Anya az a helyzet...-kezdtem.

-Rhea. Mi ez a szirénázás? Hol vagy?-kérdezte komolyan.

-Anya. Kórházban vagyok.-mondtam.

-Te jó ég. Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Anya nem én sérültem meg. Matt... Matt balesetet szenvedett...

-Mi..mi történt? És hogyan? Nekem le kell ülnöm.-sóhajtotta idegesen a telefonba.

-Nem tudom. Szerintem ütköztek az edzésen. Wyatt azt mondta, hogy valami balul sikerült csel volt. De ahogy jöttem be a kórházba Matt-el, a mentőben jó kedve volt. Vagyis amennyire lehetett neki.

-Te jó ég. Mentővel vitték be? Azt hittem az edző vitte be. Megjött Wyatt vele bemegyek. Apátokat meg majd később értesítem. Mindjárt ott vagyunk.-tette le a telefont. 10 percet ülhettem kint, amikor megjött Matt orvosa.

-Jó napot! Matt Weston hozzá tartozója? -kérdezte.

-Igen. A húga.-bólintottam.

-A testvére jól van. Szerencsésen megúszta. Megrepedt a jobb lábán a sípcsontja. Nem olyan komoly, hogy gipszelni kellene. Csak szorítót kell hordania. És pihentesse, amikor csak tudja. A bokáját helyre tettük. És egy zúzódás van a jobb könyökén amit jegelni kell. A térde fájni fog egy darabig de majd elmúlik az is. Ma még bent tartjuk, de ha nem lesz vele probléma holnap haza mehet.-mosolygott. 

-Bemehetek hozzá?

-Persze. 26-os szoba.

-Köszönöm.

Benyitottam Matt kórtermébe és ő az ágyon feküdt látványosan unatkozott.

-Végre húgi! Mikor engednek már ki innen?-nézett rám.

-Csak ma kell bent lenned. Holnap már kiengednek.

-Ma?! Mi az hogy ma?! Kutya bajom.-akadt ki.

-Behozzam a cuccod?-kérdeztem.

-Aha. Köszi. Talán nem unom halálra magam.

Kiléptem a szobából és az előtérben felkaptam a cuccainkat. A kórterem előtt az ablakon keresztül néztem Matt-et. A jobb lába térdtől a talpáig bekötve. Jobb könyökén lila folt van. És az arca is elkezdett egy kicsit lilulni. Gondolom beütötte miközben földet ért. Ennek ellenére mégis képes mosolyogni.

-Rhea!-hallottam anyu hangját. 

-Szia anyu!-öleltem meg miközben hozzám ért mögötte Wyatt-el.

-Hogy van?-kérdezte aggódva.

-Jól van, csak halálra unja magát.-biccentettem az ablak felé.

-Bemegyek hozzá.-mondta anyu és belépett a terembe.

-Szóval hogy van?-kérdezte Wyatt.

-Megrepedt a sípcsontja. A bokáját helyre rakták. A könyökén zúzódás van azt jegelni kell. Meg fájni fog a térde egy darabig. És beütötte az arcát is.

-Látom a halálán van.-biccentett Matt felé. Aki már a tv-vel küszködött. 

-Igen. De nagyon aggódtam érte.

-Én is. De most már jól van. 

-Tudom.-mosolyogtam rá halványan.-Gyere beviszem a cuccait.

-Wyatt. Végre azt hittem be sem jössz. Haver, annyira unatkozom.-panaszkodott Matt.

-Nyugi haver csak pár óra. Holnap már mehetsz haza.-vigasztalta Wyatt.

-Hosszú-hosszú órák lesznek azok. De lenne egy nagy kérésem. Holnap lennél a sofőrünk?-kérdezte én pedig rá kaptam a tekintetem.

-Mondtam, hogy ráérünk elmenni. Nem sürgős.

-Én is megyek. Csak vezetni nem tudok.

-Nem. Nem mész. Matthew megrepedt a sípcsontod. Szerinted tudsz járkálni?-kérdezte anya felháborodva.

-Na majd én beszélek a dokival.-játszotta a kemény gyereket Matt.

-Beszélünk a dokival ha azt mondja eltudsz jönni, akkor leviszlek mindkettőtöket. Ha nem jöhetsz akkor meg elviszem Rheát.-vetette fel az ötletet Wyatt.

-Oké.

Később bejött apu is a kórházba. Beszéltünk a dokival mankóval jöhet velünk Matt. Szóval ő jön velünk, mert nem akar az ágyban feküdni. Anyáék bent maradtak, de minket haza küldtek. Wyatt haza hozott és nálunk is maradt hogy ne legyek egyedül.