Lots of trying -BEFEJEZETT-

27. R É S Z

A kirándulás eszméletlenül jó volt. Kyle-al folyamatosan beszéltem vagy hívásban vagy sms-ben. Még szerda este egy kicsit levegőzni és kimentem a teraszra. Egyáltalán nem volt hideg ezért egy vékony kabátban és pizsi nadrágban voltam. De negyed óra után valaki csatlakozott hozzám. 

-Mit csinálsz itt?-kérdezte Wyatt.

-Nem tudtam aludni.-vontam vállat és átkoztam magam amiért nem tudtam normális kinézni. A hajam mint a szénakazal, de egy kócos kontyba felfogtam még mielőtt lejöttem volna. Persze Wyatt makulátlanul festett, mint mindig. Sötét kék kapucnis pulcsiban és szürke melegítőben volt. Haja vizes volt egy kicsit és kuszán állt.

-Te miért vagy itt?-érdeklődtem, miután feltűnt, hogy pár perce szótlanul áll és mered a semmibe. 

-A bátyád horkol.-mondta mire felnevettem komoly volt de a szemén láttam, hogy ő is nevet.-Fox-al meg nem akartam haverkodni.-mondta a semmibe merengve.

-Biztos most is a focival álmodik.-nevettem fel.

-Mint mindig.-mosolyodott el.

-Ilyenkor miért nem Kyle-al beszélsz?-nézett rám.

-Nem ér rá. Elvileg az egyik barátjánál van.-vontam meg a vállam.

-Passzolva lettél?-vonta fel a szemöldökét gúnyosan.

-Nem! Biztos nem. Tuti a barátjánál van. Igen biztos, hogy ott van.-makogtam miközben vagy ezer gondolat járt a fejembe. Mi van, ha nem egy barátjánál van és csak leakart rázni?  

-Bocs. Biztos egy haverjánál van. Nyugi.-mosolygott rám őszintén.

-És ha nem?-estem kétségbe.

-Tuti, hogy ott van. Ne aggódj. Nem bántana meg.-mondta bíztatóan.

-Bárkit meglehet bántani. Honnan tudod, hogy nem bántana meg?

-Szerintem tudja, hogyha megbánt téged akkor felrúgom.-tárta szét a karjait. Mire felnevettem.
A következő nap este megint találkoztunk kint. Pedig a városlátogatáson is együtt lógtunk. Ellátogattunk a David Lam parkba, benéztünk egy művészeti galériába és Vancouver híres akváriumába is. Nagyon jó volt. Ma viszont már megyünk haza. Miután felkeltünk és felöltöztünk, lementünk az étkezdébe reggelizni (pirítós nutellával, nyami). A délelőtt további részében Sam-el jártuk a várost. Körbe néztünk néhány bevásárló központban (CF Pacific Centre), jártunk a botanikus kertben és egy hídon is átmentünk ami egy erdő fölé épült és 137 méter hosszú. Vissza értünk és kimentünk az udvarra, ahol a fiúk fociztak. Leültünk a fűre és beszélgetés közben őket néztük. Wyatt most is Matt-el volt egy csapatban. Wyatt sötétkék rövidnadrágban és bordó pólóban futott. Haja most is kicsit kócos volt, a futás miatt. A másik csapatban Paul is játszott.  

-Beszélgettetek?-kérdezte Sam. Épp azt meséltem, hogy este Wyattel voltam.

-Igen. Fura volt, de jól éreztem magam vele. Beszélgettünk a filmekről és eléggé beégetett, amiért csak keveset ismerek.-vontam meg a vállam.

-Szerintem ez nem baj. Majd megnézed később.-mosolygott rám.  

-Igen szerintem is.-mondtam majd ránéztem a telefonomra. Kyle még mindig nem hívott. Pedig tegnap megígérte.

-Még mindig semmi?-kérdezte Kyle-ra utalva.

-Semmi.-ráztam meg a fejem.-Remélem semmi baja.

-Biztos nincs. Szerintem csak tanul.-vigasztalt és a meccset figyeltük. Wyatt és Paul is futott a labdáért. Wyatt előbb oda ért és kikerülte Paul-t. Paul utána ment és kigáncsolta Wyatt-et, aki iszonyat nagyot borult és kiterült a füvön. Matt azonnal mellé pattant. Mi is oda rohantunk volna, de láttuk hogy felkelt ezért inkább maradtunk a pálya szélén. Eléggé fájhatott neki, de túl makacs, hogy bevallja. A térde piros volt, mivel térdére esett, így próbálta tompítani az esést. Feltartotta a kezét, amolyan minden oké stílusban. Kicsit leguggolt, majd felállt. Ezt követően vissza állt játszani. Késő délutánig kint voltunk, majd szólt az ofő, hogy pakoljunk össze, mert megyünk haza. Sam-el hamar végeztünk is és lementünk az előtérbe. A fiúk már lent voltak és helyet foglaltak a kanapén. Wyatt Dylan-en röhögött, amikor oda értünk. Wyatt rám nézett, a pillantásától zavarba jöttem és inkább lehajtottam a fejem. Miután lejöttek a többiek az ofő mellénk lépett. 

-Ha mindenki meg van, indulhatunk.-mondta mosolyogva és elindult a kijárat felé. Mi pedig egy csordaként követtük. A vasútállomáson nem voltak sokan és a vonatunk is hamar beállt. A felszállást követően leültem egy négyesbe az ablak mellé. Mellém letelepedett Wyatt, velem szembe Sam és az üres helyre pedig Matt ült. 

-Mi a helyzet?-kérdezte Wyatt mosolyogva, mikor látta hogy Sam és Matt is beszélgetni kezdtek. Mit mondjak neki, hogy aggódok Kyle miatt, amiért nem hív? Hogy olyan álmos vagyok, hogy mindjárt bealszom? 

Ezért inkább csak mosolyogva vállat vontam.
-Szeretnék már otthon lenni.-válaszoltam.

-Miért Kyle várni fog az állomáson?-kérdezte gúnyosan.

-Beígérte mielőtt eljöttünk volna.

-Jujj de jó.-mondta izgatottan, mire elröhögtem magam. Majd komolyra váltottam.

-Hogy vagy?-kérdeztem őszintén.

-Nagyon jól, majd kicsattanok.-fordult felém.

-Aha és akkor őszintén?-néztem a térdére, ami még mindig piros volt, már kicsit lilulni is kezdett egy foltban.

-Türhető, ki lehet bírni. Tudtam, hogy nem vagyunk jóba Fox-al, de nem számítottam rá, hogy meccs közben felrúg.-nevetett kínosan.

-Biztos véletlen volt. Nem fáj?

-Csak amikor megyek. De akkor is csak nagyon kicsit, ne aggódj. És igen szerintem is véletlen volt.-mondta gúnyosan. 

Nem válaszoltam csak néztem az elsuhanó tájat. Wyatt-el végig beszélgettük a haza utat. Pár óra múlva leszálltunk. A szememmel azonnal keresni kezdtem Kyle-t aki nem volt sehol. Csalódottan lehajtottam a fejem. De valaki megállt előttem. Azt hittem Kyle lesz az, de Wyatt volt. 

-Jól vagy?-kérdezte halkan, majd állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Érintésétől azonnal zavarba jöttem.

-Igen, csak...csak azt hittem tényleg itt lesz.-mondtam szomorúan.

-Gyere menjünk.-mondta majd elindultunk haza Matt-el és Sam-el.