Lots of trying -BEFEJEZETT-

35. R É S Z

Mivel a múlkori meccset Lynnwood nyerte, Wyatt utolsó góljával tovább jutottak és a Seattle-i csapattal csapnak ma össze. Wyatt-et szinte alig láttam, csak reggelente amikor behozott a suliba és esténként amikor bejött pár percre. Az edző minden óráról elkérte és egész délután a meccsre készültek. De nem csak Wyatt-et hiányoltam, mert Matt is nagyon keményen edzett. Mivel ő Sam-et hozta suliba, egyáltalán nem találkozunk pedig egy házban lakunk. Amikor haza jött edzésről, bementem volna hozzá de már bealudt. Sam-el minden szünetben együtt lógtunk és míg én minden délután Wyatt-et hiányoltam, ő addig Matt-et. Úgy döntöttünk inkább átjön hozzám és kibírhatóbb lesz ez a hét. És tényleg könnyebb volt. Paul-al nem nagyon beszéltem, amióta össze kaptunk és bocsánatot kért. Csak akkor beszélünk, ha nagyon muszáj. Szóval valahogy így állunk most. De végre péntek van és ma van a meccs napja. Már a meccs kezdete előtt a pálya szélén álltunk és bíztattuk a fiúkat, ahogy a fél időben is. 1:0 volt a vendégcsapat javára. 

-Nem fog menni itt a vége.-rázta a fejt tehetetlenül Connor. A csapat egyik hátvédje.

-Igaz, ez a meccs elúszott.-értett egyet vele Ryan is. A középpályás. Wyatt és Matt fele néztem, akik szótlanul álltak és néztek maguk elé. Ők is elengedték ezt a meccset.

-Ne már! Nem adhatjátok fel ilyen könnyen! Hajtsatok! Tudom, hogy jobbak vagytok náluk mindenki tudja! Menjetek fel oda-mutattam a pályára-és mutassátok meg a Lynnwood szurkolóknak, hogy nem hiába jöttek ide ma! Megfogjátok nyerni a meccset! És miért? Mert hisznek bennetek!-kiáltottam a csapatra, akik megszeppenve néztek vissza rám. Majd mint akiket kicseréltek, már a taktikáról beszéltek. Oda fordultam Wyatt felé.

-Mindenki hisz bennetek! Te is hidj magadban.-szorítottam meg a kezét.

-De ez a Seattle-i csapat. Rhea, iszonyat erősek. Sokkal jobbak nálunk. Ha mindent bele adunk se verhetjük le őket.-rázta a fejét csalódottan.

-Mindent bele kell adnotok! Ha nem győztök akkor is emelt fővel jöttök le a pályáról, tudva hogy ti mindent megtettetek a győzelemért. Tudom, hogy menni fog, hiszek benned!-buzdítottam.

-Jó, mindent bele adunk. Kösz, hogy mindig itt vagy mellettem. És sajnálom, hogy úgy elhanyagoltalak a héten.-mosolygott rám.

-Semmi baj, majd bepótoljuk.-nyomtam egy puszit az arcára.-Nyerd meg ezt a meccset!-mondtam még mielőtt letelt a félidő. Izgatottan mentünk vissza a pályára. Mit mondhatnék? A csapat rengeteget küzdött és megnyerték! 2:1 lett a végeredmény Wyatt-ék javára. Az egyiket Kyle passzolta Matt-nek, aki kapura rúgta és betalált. A másik pedig Max, Connor és Wyatt közöse volt. A meccs vége felé viszont leszakadt az eső, gondoltam nem baj mindenki kibír egy kis esőt. De átkoztam magam amiért csak egy pólót vettem fel a fekete farmeremmel. Legalább a cipőm megúszta és nem ázott át. A pozitívum, hogy megkaptam Wyatt kapucnis pulcsiját. Juppi!

A hétvégét Wyatt a  fiúkkal töltötte és ünnepelték a pénteki győzelmüket. Hétfő reggel még az ágyban feküdtem, amikor belépett Wyatt.

-Szia! Lassan mennünk kéne.-mosolygott rám, álmosan mindig olyan aranyos az arca.

-Szia.-köszöntem neki rekedten és felültem az ágyban.. Mire komolyra váltott és hozzám sietett.

-Basszus, forró a homlokod. Tuti megfáztál.

-Semmi bajom. Menjünk suliba.-biccentettem és kiakartam ugrani az ágyból de nem tágított.

-Maradj ágyban, mindjárt jövök.-mondta és ott hagyott, majd egy lázmérővel tért vissza.

-Mérd meg!-utasított ellentmondást nem tűrően.

-Jó, anyu!-vágtam rá, mire megforgatta a szemét.

-Na mennyi?-kérdezte.

-Pont annyi, hogy eltudok menni suliba.-adtam a kezébe a lázmérőt.

-38,3-al nem mész te sehova. Maradsz itthon.-utasított majd kisietett. Marha jó!

Most egy teát hozott nekem.

-Idd meg!-adta a kezembe a bögrét.

-Azért mentőt nem hívsz nekem  ugye?-nevettem fel erőtlenül.

-Azt talán megúszod.-legyintett és elővette a telefonját. Rácsörgött anyura és Matt-re is.

-Oké, anyud elmondta miket kell bevenned és sok folyadékot kell innod. Matt haza akart jönni, de mondtam ha már ott van akkor maradjon. Én úgy sem megyek be.-vonta meg a vállát.

-Wyatt be kell menned! Én vagyok a beteg!-szóltam rá.

-Azt hiszed hagyom, hogy egyedül szenvedj? Még szép, hogy nem hagyom egyedül a barátnőmet amikor beteg.-Na igen, tényleg mindig ott volt mellettem. Amikor a nappaliban feküdtem nyakig betakarózva Wyatt pulcsijában, letérdelt a kanapé elé és teát hozott meg húslevest.

-Mióta tudsz főzni?-meglepődve néztem rá.

-Egy jó ideje.-biccentett és a kezembe nyomta a tányérat. Miután megettem és a teát is megittam vissza feküdtem. Wyatt egy puszit nyomott a hajamba és befeküdt mellém.

-Menj innen!-fordultam felé-Nem akarom, hogy te is elkapd!-mondtam mire kinevetett.

-Ennél több kell, hogy elüldözz.-nézett rám, közel hajolt és megcsókolt. Egész nap a kanapén feküdtünk, más nem is hiányzott. Csak Wyatt meg én és a hülye megfázásom.