Mr. Kim

༺ 11༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

A napfény órákkal ezelőtt eltűnt az égboltról, ezzel együtt pedig szabad kezet adva a bulira vágyó fiataloknak. Csak úgy csöpögött minden osztálytársam és a többi diák torkán az alkohol, annak ellenére, hogy már szinte majdnem az egész társaság hulla részeg volt. Valami oknál kifolyólag, amióta beléptem ebbe a házba, rossz érzés fogott el, de hála a többieknek – na meg az alkoholnak-, hamar feloldódtam és onnantól kezdve én is a többi fiatallal táncoltam. Kicsit megszédültem, noha nem tudom az alkohol vagy a sok táncolás miatt esetleg mindkettő. Mindenesetre szóltam Herannak, hogy kimegyek egy pár percre friss levegő reményében. Nem tudom Jungkook hova tűnt, hiszen pár perce meg ő is rázta magát velem, most mégsem látom sehol. Nagyon sóhajtva, nehézkes léptekkel indulok meg a hátsó udvarra. A hűvös levegő megcsapta az arcom, ami némileg kitisztította a fejem annyira, hogy a hányinger elmúljon. Ugyan megborzongtam a hűvös széltől de nagyon jólesett. Az ajtó kinyílt, és túlzottan izzadt és mámorban túlfűtött páros lépett ki rajta, miközben majd lenyelték egymást annyira vívták a csókcsatát. Pár másodpercig csak bámultam őket, mivel nem vettek észre ám mikor már kellemetlené vált megköszörülve a torkom hívtam fel magamra a figyelmet. Nem nagyon akarták abbahagyni, ám egyik pillanatban a fiatal lány ellökte magától a -gondolom, párját, majd csak simán bementek a házba. Furcsán kellene rá reagálnom, ám ennek ellenére csak megrázom a fejem, elvégre ez mégis csak egy házibuli tele fiatalokkal. Kezdtem úgy érezni, nem volt valami jó ötlet eljönnöm. Ahogy végignéztem a társaságon elfogyott egyfajta rossz érzés, hogy ez talán nem helyes, hiszen mégis csak hazudtam a szüleimnek és ha megtudják nagy bajba kerülök. Heran szerint pedig nem kellene ezzel foglalkoznom csak sodródni az árral és élvezni a felszabadultságot velük együtt. Annyira a gondolataimba merültem, hogy nem vettem észre miszerint valaki a hátam mögé került és megbökte a vállam. Ijedten fordultam hátra, de mikor egy ismerős alakot véltem felfedezni, megkönnyebbülten felsóhajtottam. 

– Elnézést, magányos idegen, úgy tűnik, hogy nem vagy annyira részeg mint mások – elmosolyodtam ahogy Jisung szemeibe néztem. Ugyan nem járunk egy osztályba de Jungkook által volt szerencsém megismerni őt. – Meg kínálhatom egy itallal? – nyújtotta felém jobb kezével és bár Jungkook figyelmeztettet arra, hogy ne fogadjak el senkitől semmilyen italt, mivel ismerték egymást megbíztam Jisungba, ezért egy mosollyal elvettem az italt majd belekortyoltam. Ám nem kellett volna ennyire hirtelen. Az erős alkohol marni kezdte a torkom amit köhögéssel próbáltam csillapítani, ám nem sokat segített. Valahogyan mégis sikerült nem megfulladnom, de már annyira nem is kívántam ezt az italt. Keserű mosollyal tettem a kis asztalra, majd tovább néztem a csillagos eget. Nem valami szép gesztus ez tőlem egy ilyen buliban, ahol mindenki kikapcsolódni megy, azonban már kezdett elég kényelmetlené válni az egész. Főleg ami a játékokat illeti. Semmi rosszra nem gondolna az ember a felelsz vagy mersz hallatán, hiszen általában ártatlan kis gyerekek játsszák ezt, csakhogy itt most temérdek hormontól túlfűtött tinédzser van, kicsit sem józan ésszel, és annál a résznél mikor már vetkőzni kellett, kuszáltam a játékból, ahogy Heran és Jungkook is. Yoongi még egy ideig játszott ám mikor ő kellett volna levegye a felsőjét szitkozódva hagyta ott a kis társaságot. Persze ezek nem maradtak szó nélkül és szinte biztos voltam benne, hogy sokáig téma lesz még, de ez Yoongit oly annyira nem érdekelte, viszont engem annál inkább. Nem akartam a lúzer lány lenni, aki egy egyszerű feladatott nem képes megcsinálni, de az hogy egy bárba bemenjek és egy vadidegen pasinak vegyek italt...kissé megrémisztett, hiszen ki tudja milyen embert fogok ki. 

– Szóval tényleg nem csinálod meg? – érdeklődött pár perc néma csend után Jisung, válaszként pedig fejem ráztam. Tényleg nem akarok bajba keveredni, de az a tekintett ahogy nézett rám, rosszul esett. Az a tipikus „tudtam én, hogy úgysem meri megtenni" tekintettel mérte végig testem majd félmosolyra húzva ajkait kortyolt italába. Úgy itta akárcsak a vizet, amit nem értettem ,mivel meglehetősen magas alkohol szintje van az italnak, mégis olyan mintha nem érezné ezt. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire unalmas vagy – húzza el ajkait és azt hiszem ezt volt az a pont ahol számomra már minden mindegy volt. Hetekig csámcsognának rajtam a suliban, ha most nem teszem meg ezt a lépést. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve kikaptam kezéből a poharat majd egyszerűen megittam a tartalmát. Nem voltam megszokva ennyi alkohollal, sőt ha jobban belegondolok eddig nem is ittam csak néhanapján megkóstoltam egy-egy sört, de az is csak pár korty volt. Ezért nem is csoda, hogy viszonylag hamar a fejembe szált. Minden olyan homályos volt, a hangokat kissé tompán hallottam egy pillanatra de valahogy mégis sikerült elindulnom a kijárat felé. Nem szóltam senkinek mivel gyorsan túl akartam ezen lenni és a legközelebbi bárhoz sétáltam igen csak nehezen. Néha félre is léptem vagy épp a bokámra elcsodálkozva beszéltem valamilyen idegen nyelven, amiért nem tört el a bokám. Na nem mintha ezt szerettem volna csak elég furcsa volt, hogy néha szinte rajta mászkáltam mégse fájt. 

– Jézusom Soyi, te eszednél vagy – fogta meg valaki a karom. Azt gondoltam Heran az, mert más lányt nem igen aggasztja az egész iskolában mi van velem, Jungkook meg azért nem ennyire alacsony.

 – Én jól vagyok, csak vennem kell egy italt – mutatok a bár felé ami majdnem az orrom előtt van.

– De nézd már hogy mész – kiállt fel, amire szófogadóan lenézek lábaimra. Fogalmam sincs hogyan sikerült de fordítva van a magassarkúm, a jobb a bal lábamon és fordítva. Egy pillanatra megálltam megvakarni a fejem, azon gondolkodva hogyan sikerült ezt összehozni de végül is vállvonogatva leültem a földre majd megcseréltem őket. Kicsit hideg volt már de a sok alkoholtól mégse fáztam annyira. Beérve a bárba, lassan oda tántorogtam a pulthoz egy random italra mutatva miszerint abból kérek majd amint ezt megkaptam, megfordultam és körül néztem. Ugyan nem láttam tisztán de könnyen kivettem, hogy egy pár -gondolom- férfi engem bámult és úgy döntöttem ezek közül fogom oda adni az italt. Kiszúrtam az egyiket aki egészen érdekesen bámult és valamiért nagyon ismerős alakja volt ahogy egyre közelebb kerültem hozzá. Egyszer csak félreléptem, ezzel majdnem a mellettem lévő asztalra esve, de csak bugyután elmosolyodva sétáltam tovább nem éppen egyenesen. De a cél mégiscsak az volt, hogy oda adjam neki az italt, az már mindegy hogy milyen úton., csak végre szabaduljak már meg ettől. Biztos voltam benne- legalábbis reméltem-, erre a kellemetlen pillanatra nem fogok másnap emlékezni különben kiugrom a szobám ablakából.

 – Én... – próbáltam a szavakkal küszködni mikor a helyes idegen ám ismerős férfi elé értem – Nem tudom ki vagy, de valamiért ismerős az arcod, de ezt idd meg vagy mit tudom én, csak vedd el a kezemből. Nyújtom felé a poharat megtámaszkodva az asztal sarkában mivel egy pillanatra megszédültem. A helyes férfi aggódva állt fel eddigi helyéről és a nevemen szólított. Érdekesnek véltem, hogy még a nevemre emlékszem. – Menj innét te perverz fasz – egyszer csak felkiáltok majd letéve a poharat, szaladok ki a bárból. Bár isten se tudja hogyan voltam erre képes, tekintve hogy magassarkú van rajtam és nem éppen józan állapotban találnának rám. Nem emlékszem milyen módon jutottam haza, de csak azt vettem észre, hogy ez a perverz állat segít felmászni a létrán. Nem értettem mit mond, mikor sikeresen feljutottam a szobámba, de egy random tárgyat megfogtam majd kidobtam az ablakon ami majdnem fejbe vágta őt. Ha ezek után is itt marad a a porcelán vázám dobom le hozzá.