Mr. Kim

༺ 25༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Fájdalom és szorongás. Ezek azok a szavak, ami körbeöleli a szívem egy részét. Eddig is nehéz volt kiigazodni apán, vagy megérteni őt, és most, hogy kezdem látni az igazságot, néha kiállok magamért. Ami nem mindig okos döntés, elnézve, hogy legutóbb úgy megvert, hogy kénytelen voltam egy hétig otthon lábadozni. Dühösen jött haza, én meg nem voltam kész a házival ezért pedig megvert. Gyanítom nem ez volt a fő oka, biztosan valami gond akadt a cégnél, és rajtam vezette le. Szerencse, hogy anya nem volt otthon. Belegondolni is rossz, mit tehetett volna vele. Szörnyű érzés volt Heran-nak hazudni, de az igazat mégse mondhattam el. Félek...félek, hogy apa újra megteszi, ezért inkább csendben nagyot nyelek.

– Heran... – motyogom legjobb barátnőm nevét. Akaratlanul is könnyes lesz a szemem, hiszen nagyon hiányzott. Anélkül, hogy kértem volna minden nap elküldte a tananyagot, hogy ne maradjak le, és én ezt hogy hálálom meg? Hát persze, hogy hazugsággal. Hazudnom kell a legjobb barátnőmnek, egy olyan szülőért, aki meg se érdemli, viszont túlságosan félek ellenállni neki. Mégis mi lesz ha valakinek elmondom? Jól kinevetnek, mivel apáról nem gondolná ezt senki, vagy ha mégis elég pénze van ahhoz, hogy megvásárolja a szabadságát/igazságát.

– Jaj Soyi – ölel szorosan magához, miután elmondtam neki az érzéseim az osztályfőnök felé. – Kérlek ne sírj, ez egy csodás dolog. A szerelem szép és határtalan – mosolyodik el biztatóan, ám ez kicsit se nyugtat meg.

– De nem akkor, ha egy nálad idősebb férfit szeretsz. Ráadásul ő a tanárom. Nem lehet semmi köztünk, ezt te is jól tudod – motyogom megtörölve szemeim. De ahogy kezem hozzá ér az arcomhoz, felszisszenek mivel a szemem alatti részt is sikerült megütnie ezért még mindig borzasztóan fáj. Három napig kellett jegelnem, míg némileg elmúlt a puffadás, ám a lila foltok nem akartak még elmúlni. Így nem volt más választásom mint egy erősebb alapozás. Nagy szerencsémre, vízálló sminket használtam.

– Ugyan már, az a hét év nem sok – legyint egyet úgy mintha ez nem lenne olyan nagy dolog. Valójában lehet nem is az, és Herannak igaza van, miszerint túlaggódom az egészet, de nem hunyhatunk szemet afelől, hogy ő a tanárom. És mindenki tudja, hogy a tanár és diákja közt nem lehet semmilyen más kapcsolat, mint ami megengedett. Főleg az én családomba, ahol a pénz és az üzlet van az első helyen. – Amiért ő tanár, még nem jelenti azt, hogy ne szeretne egy diákjába. Hiszen nézz magadra Soyi, irtó dögös vagy, és kedves. Ugyan néha nagyon önző vagy és makacs, de ezeket eltekintve, igenis jó ember vagy. Hülye lenne nem beléd szeretne, különben is, miért aggódott érted? – már épp szólásra nyitottam a szám, mikor ő félbeszakított. Mondatát abbahagyva csípőre tette kezeit várakozóan pillantva rám, mitől akaratlanul is de felfelé görbültek ajkaim. Bármeddig képes kimagyarázni a dolgokat, csakhogy jobb kedvre derítsen. Jobban oda kellene figyelnem rá. Kevésbé foglalkozni a saját nyomorult életemmel. Elég, hogy én szenvedek, nem akarom ha emiatt Heran kedvét is elveszem.

– Nagy bajba is kerülhetett volna, persze, hogy aggódott – megvonom a vállam mintha nem érdekelne, holott kicsit sincs így. Megmelengeti a szívem, hogy talán fontos vagyok Taehyung-nak, de ő sem akarhat egy ilyen romlott nőt mint én. Miket beszélek? Nem is biztos, hogy olyan értelembe kedvel.

– Legalább elmondtad neki?

– Megörültél? Mégis hogyan mondjam el? Hahó, azt hiszem szerelmes vagyok a tanár úrba? Ne legyél nevetséges Heran, csak kinevetne – felsóhajtok, majd hátra vetve a fejem, kezdem el a felhőket nézni. Régebben, még mikor az óvodások táborát követtem, sokszor mentünk ki a kertbe Herannal és lefeküdve a fűre kezdtük el nézni a felhőket. Amint meglátunk egy furcsa alakban pompázó felhőt, rámutatva az alakra kezdtünk el egy mesét mondani, ami éppen az eszünkbe jutott.

– Mondjuk igen. Elé állsz és elmondod az érzéseid, úgysincs mit veszítened – csatlakozik hozzám a felhők kémkedésében.

– Ez butaság Heran, de ha már itt tartunk. Te mikor mondod el Yoongi-nak, hogy kedveled? – felhúzott szemöldökkel pillantok a most már zavarban lévő lányra.

– Ne térj el a tárgytól. Most nem rólam hanem rólad van szó, és arról, hogy hogyan legyél kicsit bátrabb – húzza fel kissé sértődötten az ajkait. Szeretem mikor ilyen akaratos de mégis aranyosan viselkedik. Felkuncogok azon a tényen, hogy akárcsak én a tanár közelében, Heran is olyan félénk Yoongi mellett. Abban biztos vagyok, hogy még számtalanszor fogja felhozni ezt, szóval jobb lenne felkészülnöm lélekben.

– Soyi? – egy férfi hangra leszek, kinek tulajdonosa nem más mint az osztályfőnököm. Nagyot nyelve nézek szemeibe. A hátam mögött áll, kezeit zsebébe bujtatva nézz le rám, ami elégé vicces jelenetet alkot. Gyorsan végignézek rajta, ugyanis nem bírom visszafogni magam, hogy ne mérjem végig testét. Ezúttal nem a megszokott sötét színt választotta, hanem egy sokkal melegebb világosabb barnát, már-már bőrszint. Ami nagyon is jól áll neki. Fekete cipő, bőrszínű nadrág és az ismert fehér ing. Látszik mennyire jó ízlése van a divathoz.

– Igen? – az egész testemmel felé fordulok, hogy ne a hátamnak beszéljen.

– Beszélhetnénk négyszemközt? – először Heran-ra pillant, majd újra rám emeli tekintetét.