Mr. Kim

༺ 02 ༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Az órák nagyon gyorsan teltek el, olyannyira, hogy szinte észre se vettem, a terem előtt állok, ahol egy órát ülnöm kell a büntetés miatt. Minden diák, aki otthon hagyja a kitűzőt, vagy rosszabb esetlen ha elszórja, egy órát kell tovább maradnia, tanítás után. Ezzel nem is lenne baj, ha nem épp Yoongi-val kéne ezt letöltenem. Nagy levegőt véve, a kilincsre helyezem a kezem, majd azt lenyomva lépek be a terembe. Arra számítottam, hogy Yoongi és az osztályfőnök ott lesznek csak rám várva, ám nem volt ott senki. Kissé fellélegezve lépek beljebb a terembe, magam után becsukva az ajtót. Egy nekem tetszőleges padhoz sétálok, hogy a következő pillanatban lazán az asztalra tegyem a táskám. Mit csináljak, amíg nem jönnek? Az osztályfőnök késik, mert biztos valami fontos közbe jött, na de Yoongi? Nem mintha annyira hiányozna, sőt, de ha jól tudom, neki is itt kellene lennie. Nem lenne igazságos, hogy míg ő valahol jól szórakozik addig én itt várok. De mégis mit tudnék tenni? Így sem vagyok szimpatikus neki és van egy olyan érzésem, ha elárulnám akkor még kevésbé lenne így. Azonban, ha az osztályfőnök itt lesz, és rákérdez a fiú hol létéről, nem fogok hazudni. Hiába várok itt már vagy húsz perce, nem jön senki. Talán elfelejtette volna? Percek óta azon gondolkodom, hogy maradjak vagy menjek. Egészen eddig el voltam foglalva némileg a közösségi hálóval, de az igazság az, hogy már kezdem unni, még ha szinte üvölt a fülembe a dal. Fülesem kihúzva a telefonból, valamint fülemből is, gondosan beteszem a tartójába, majd a táskámba. Gondolom csak nem fogják leharapni a fejem, ha hazamegyek. Óvatosan felállok az eddigi helyemről, majd hátamra csapva a táskát, indulok az ajtó felé, és már nyúlnék a kilincshez, hogy kinyissam, mikor hirtelen valaki más megteszi helyettem. Az osztályfőnök lép be rajta. Vagyis lépne, ha nem állnék közvetlen előtte. Először meglepődik, gondolom nem számított arra, miszerint szökni próbálok, majd elmosolyodva biccentet a padokhoz. Ugyan az a jegyzetfüzet van nála, valamint egy kisebb doboz. Szívem hevesen kezdett el verni, mikor realizáltam, mennyire közel vagyok hozzá.

– Ne haragudj, biztosan sokat késtem – mosolyodik el kínosan, mire én is megeresztek egy apró mosolyt, aztán az előbbi helyemre sétálok. – De mentségemre legyen a kitűző amit neked hoztam – nyújtja felém az apró dobozt.

– Nekem? – meglepett hatalmas szemekkel pillantok rá. Ha most nem égetem be magam, ezzel a kisgyerekes viselkedéssel, akkor soha.

– Gondoltam nincs otthon, ha már olyan meglepetten néztél – vont vállat majd a tanári asztalhoz indult. – Yoongi hol van? – teszi le a jegyzetfüzetet az asztalra, majd egyszerűen megkerülve azt, támaszkodik a szélére. Soha nem volt még ilyen közvetlen tanárom. Mind nagyon szigorú volt, de ő olyan mintha a tanítás mellett velünk együtt tanulna. Talán ezért is az egyetlen tanár akire Yoongi meg a haverjai hajlandóak szót fogadni.

– Nem tudom – csak úgy mint mikor idejöttem, az asztalra szerettem volna tenni a táskám, de akkor eszembe jutott, miszerint a régi iskolában ezt soha nem volt szabad.

– Tedd csak nyugodtan az asztalra, ha úgy kényelmesebb – int mosolyogva a tanár, mire jó nevelt kislányként az említett bútorra helyezem, majd kényelmesen elhelyezkedem. Próbálom elvonni a figyelmem arról, mennyire jól néz ki így hogy neki támasztja fenekét az asztalnak, és meleg mosollyal pillant rám. – Ilyenkor általában egy-két feladatott szoktam kiosztani míg a dolgozatokat javítom, vagy épp elmagyarázom a tananyagot, amit nem értett meg teljesen a diákom – adja tudatomra, kedvesen, ami nem kicsit lepett meg, mivel eddig egyik tanárom se tett még csak hasonlót sem. Igaz, ez az első ilyen alkalom, hogy tanítás után kell bennmaradnom a suliban. Még szerencse, hogy a szüleim késő estig dolgoznak, különben lenne mit magyaráznom.

– Értem – motyogom halkan, a kis dobozra nézve. De tiszteletlen vagyok, még meg se köszöntem. – Köszönöm a kitűzőt – mosolyodom el őszintén, amit ő viszonoz.

– Nem szoktam ilyet tenni, de mivel az igazgató mondta, hogy az egyik legjobb magániskolából iratkoztál át, megnéztem az átlagod. Azt gondoltam, nem voltál jó valamelyik tantárgyból, de kellemeset csalódtam. Kitűnő átlagod van Soyi – mosolyodott el büszkén, mire sokkal bátrabb lettem. Soha, egyik tanárom, sőt még a szüleim se mosolyogtak ennyire őszintén rám mint az osztályfőnök – Unalmas volt már a sok szabályok miatt? – kérdésére azonnal felkaptam a fejem, hiszen elsőre nem értettem. De kis idő múlva rájöttem, hogy mit szeretne közölni velem.

– Igazából csak a költözés miatt jöttem ide, mert így kényelmesebb – a végére már sokkal inkább halk leszek, hiszen még sem mondhatom az igazat. Szerencsére Yoongi ezt a pillanatot választotta, hogy nagy erővel belépjen az ajtón.

– Még mindig itt va...Oh tanár úr? – nézz rá döbbenten, mire a tanár csak elvigyorodik. Biztos nem rá számított, mivel csak nekem mondta, hogy ő lesz velünk.

– Foglalj helyet Yoongi – mutat a mellettem lévő üres székre, amire mindketten nagyot nyelünk.
– De én ő mellé nem...

– Jó, akkor hívom a szüleid, és elmondom, a fiuk mennyire neveletlen – nyúl a zsebébe, bizonyára a mobil után, amire Yoongi csak frusztrálta lépett mellém, eleget téve a tanár kérésének.

– Néha úgy nem szeretem, hogy ennyire jól játszik – duzzog orra alatt, mire a felnőtt jóízűen felnevet. Mennyire édes nevetése van.