➶➶➶➶➶ -➷➷➷➷➷
Nagyot nyújtózva fordultam a másik oldalamra, amint kikapcsoltam az ébresztőt. Tudom, hogy fel kellene kelni, hiszen ma lesz párom unokatestvére esküvője, de annyira kellemes biztonságot nyújtó karjaiban fetrengeni. Legalább még pár percet, hiszen utána úgyis fel kell kelnem, elvégre a kis Yujin éhes lesz. Taehyung aprót mozdul, épp hogy csak kényelmesen át tudjon ölelni hasamnál fogva, majd közelebb húzz magához. Akaratlanul is elpirulok, ahogy apró körkörös mozdulatokkal kényeztetni köldökömnél a bőr felületet. Tökéletes az életem vele. Bár néhanapján veszekedünk mint minden egészséges párkapcsolatban, de soha nem vágunk semmi meggondolatlant, komolyan a másik fejéhez. De még ezek a kicsi veszekedések is egyre ritkábbak, amióta együtt élünk. Mondhatni, ő hozott minket igazán össze. Vajon a sajátunkra is így fogja gondolni? Már a legelején Taehyung mondta, hogy a kicsi valóban az övé, és ő neveli, ami ugyan megdöbbentett de elfogadtam. Mármint a tény, hogy az exe igazat mondott az apaságot illetően.– Maradj még kicsit – húzz vissza maga mellé, mikor próbáltam kibújni izmos karjai közül. Majdnem minden reggelünk így telik. Én kelek fel előbb, és mikor szeretném elindítani a napot, visszahúz pár percre, de rendszerint Yujin felsír, jelezvén bizony igényli az ételt. Csakhogy a mostani eléggé más lesz, hiszen nem mindennap készül az ember esküvőre. Nem sokszor találkoztam unokatestvére menyasszonyával, de nagyon kedves és segítőkész. Voltaképp ő mutatta meg hogyan kell pelenkázni. Van egy pár hónapos unokaöccse, tehát már jócskán benne volt a gyakorlatban.
– De Yujin hamarosan fel kell – fordulok meg szoros ölelésében, apró csókot adva orrára, amire mosolyra húzza ajkait. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nap valóra válik, azt hogy bűn nélkül vele lehetek.
– Csak egy csókot kérek édesem – motyogja mély reggeli hangján, ám ahelyett, hogy teljesíteném kérését, kibújok az ágyból. Jól tudom mit jelent ez a „csak egy csókot kérek" ártatlan kívánsága. Soha nem fogunk eljutni az esküvőre. – Na de kincsem – ül fel olyan hirtelen, hogy megijedek. Olyan kis ártatlan boci szemekkel nézz rám. Képtelen vagyok, csak úgy itt hagyni, ezért sóhajtva feltérdelek az ágyra, majd egy gyors csókot váltunk.
– A ruhádat kimostam, kivasaltam tegnap este. A szekrényre akasztottam – mondom el gyorsan és már megyek is a gyerekszobába, hiszen Yujin már ébren van. Óvatosan kinyitom az ajtót, nehogy megijedjen majd mosolyogva odalépek az ágyához. – Jó reggelt úrfi. Hogy aludtál az éjjel? – gügyögőm neki, annak ellenére, hogy valószínűleg semmit nem ért belőle, de egy gyerekkel mindig kell kommunikálni. Meg kell szokni, és így nem lesz hisztis kisbaba. Bár amilyen kis ügyes, biztos nem lesz az. Óvatosan karomba veszem, jobb tenyerem hátára helyezve körkörös mozdulatokkal dörzsölöm meg kissé. Tudom, hogy semmi szükség rá, hiszen már akkor abbahagyta a sírást, ahogy meglátott, azonban én szeretem magamhoz ölelni. Bár vér szerint nem én vagyok az anyja, mégis sajátomként tekintek rá. A szeme, az ajkai, de még az orra is tiszta Taehyung. Sőt még a nevetése is. Kiköpött édesapja ez a csöppség. Gyengéden, szinte alig érezhető ahogy apró kezeivel próbálja átölelni nyakam, ezzel is jelezvén mennyire szeretne átölelni. A pelenkázó asztalhoz sétálok, mindvégig a kis hátát simogatva, vigyázva nehogy beüsse magát. Igaz, hogy minden ebben a szobában baba biztos, de jobb félni mint megijedni. Hamarosan majd az egész házat baba biztossá kell tenni, mivel nemsokára elkezd majd járni, és semmiképp se szeretnénk ha leesik beveri a szék sarkába a fejét, vagy barmi hasonló. Gyorsan kicserélem a pelust, de előtte meg bekenem baba-popsi kenőccsel az említett testrészt, nehogy kicsípje.
A délelőtt hamar eltelt, szinte alig csináltunk valamit máris mennünk kellett különben elkésünk. Láttam Taehyung-on mennyire ideges ő is, elvégre legjobb esetben csak egyszer házasodik az ember bármelyik rokona. Ugyan sajnos mi a kicsi miatt nem tudunk majd olyan sokáig maradni, de biztos vagyok benne, így is nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Nem voltak sokan, csupán a család, rokonok és közeli barátok. Legnagyobb meglepetésemre Jungkook is itt volt szerelmével.
YOU ARE READING
Mr. Kim
Fanfiction- Lehetetlen egy kapcsolat a tanár és diákja közt. - Ha így gondolod, akkor még csókolsz meg? Miért nézel vágyakozva az ajkaimra? ➷➷➷➷➷ Tudom mennyire nem megengedett a tanár-diák kapcsolat, ellentmond mindennek, és jómagam is a valóéletben soha ne...